#50
Páternoszter szerűen lehetne egymásmögé aggatni a gondolákat, ha legalább 2 pálya lenne. Mivel eltérő erőhatások lépnének fel az emelkedésnél és a visszatérésnél, ezért a két pálya magától eltávolodna egymástól valszeg, ez sem jelentene gondot.
Az indulásnál 1G erőt kell legyőzni/gyorsítani a gondolát, de ez a pálya végefelé gyakorlatilag ez 0 lenne ugye. Az az a külső több 10 000 km-es szakaszon egyrészt nincs légköri surlódás, meg a mozgás biztosításához is minimális energia kéne, ezért ott jóval nagyobb sebességgel mehetne, mint 200 km/h. Mágneses lebegtetéssel technikailag az 1000 km/h olyan bevállalható értéknek tűnik, ami már si jelentősen lecsökkentené az utazás idejét, 1-2 napra, ami már nem olyan veszélyes. Több pálya esetén, ha az egyik elszakadna, akkor simán ki lehetne egy újat építeni. Ép ezért 1 pályával szinte őrültség megépíteni.
És akkor most a feketeleves. Ha valamit felviszek geostac pályára, akkor le kell lassítani, ha esetleg LEO pályára akarom állítani. Vagy is felfuvarozok egy rakétát, majd onnan indítom, vagy esetleg valahol a pálya bizonyos szakaszán. Minden esetre a fékezés nem megspórolható és akkor már egy felszíni rakéta jobb megoldásnak tűnik.
Aztán, biztos hogy a geostac pálya lenne a legjobb mindenre? Pl huzamos emberi tartózkodásra érdsd pár nap nap a jelenlegi űrállomás technológiánkat felhasználva nem lehet személyzetel ellátott űrállomást ott fenntartani.
Miért? A sugárzás miatt! A Van Allen övben gyakorlatilag koncentrálódik az összes olyan töltött nagy energiájú kozmikus részsecske, amit a Föld mágneses mezője a felszin közeléből már kiszorít. A felvonó pont a legveszélyesebb részén menne át ennek a területnek ráadásul viszonylag lassan. Napkitörések alkalmával biztos hogy le kéne állítani ezt a rendszert. A töltött részecskék ugyanis ha becsapódnak az űrállomás falába, akkor röntgen sugárzást keltnek. És még ha amúgy elkerülnék is a személyzetet, akkor az ilyen másodlagos sugárzás már veszélyesebb lehet, mint az eredeti részecskék! Minnél vastagabb a pajzs, annál több nagy energiájú elektromágneses sugárzás keletkezik.
Ennek a sugárzásnak a LEO pályán keringő állomások nincsenek kitéve, sőt az űrben tapasztalhatónál is alacsonyabb itt a sugárzás.
Ez a rendszer valójában nem olyan lenne, mint egy katedrális, amit felépítenek és akkor évszázadokig hozzá sem kell nyúlni. A modern épületek is állandó karbantartást igényelnek, az ilyen szélsőséges viszonyok között működő rendszerek pedig sokkal rövidebb várható élettartammal rendelkeznek, mint egy normál híd.
Az ISS-t olyan 20 évre tervezték, ennek a működése sem lenne hosszabb inkább rövidebb! Az anyagok a nagyobb sugárzás miatt rohamosan öregednek, ha állandóan cserélik, akkor a karbantartási költségek bizony horribilisek lesznek.
De ezen nem kell csodálkozni, hiszen a japánok a kocsiknál is ezt a stratégiát követik, az alakatrészek a drágák nem az új autó.
:D
#50