Hunter
Űrfelvonót ígér egy japán cég 2050-re
A Daily Yomiuri napilap beszámolója szerint egy japán építőipari vállalat új magasságokba emelné a felvonókat. A 120 éves múltra visszatekintő, tokiói központú Obayashi Corporation reményei szerint 2050-re egy működőképes űrfelvonót állítanának üzembe, ami utasokat, különböző rakományokat és járműveket emelne a magasba egy szén nanocsövekből készült szalagon, ami a Föld-Hold távolság negyedéig nyúlna az égbe.
A szerkezetet egy 96.000 kilométeres magasságban elhelyezkedő ellensúly rögzítené, ami egy földi állomáshoz csatlakozna. Az utasokat egy kutató központnak és lakó létesítményeknek otthont adó űrállomásig szállítanák, ami 36.000 kilométeres magasságban helyezkedne el a szalag mentén. A szalagon a „felvonófülke” megközelítőleg óránkénti 200 kilométeres sebességgel közlekedne, így az állomás elérése nagyjából egy hétig tart, tehát nem árt testben és lélekben egyaránt felkészülni az utazásra, ami leginkább egy amerikai, államokat átszelő Greyhound busztúrára emlékeztethet a megrázkódtatásokat illetően, bár a látvány eleinte sok mindenért kárpótlást nyújthat. Ugyanezen a magasságon nappaneleket is elhelyeznek, biztosítandó az űrállomás, illetve a földi kiszolgáló létesítmények energiaellátását.
Az űrbe nyúló állomások koncepciója 1895 környékéről eredeztethető, amikor egy orosz tudós, Konsztantyin Ciolkovszkit magával ragadta az újonnan épült Eiffel-torony. Ciolkovszki volt az első aki megfogalmazta egy szabadon álló torony ötletét, ami a Föld felszínétől a geostacionárius pályáig magasodik. Az ötlet azóta a tudományos fantasztikum egyik közkedvelt témájává vált, az elmúlt évek tudományos konferenciáin azonban többször is napirendre került, és a NASA is tevékenyen közreműködik a valóra váltásért tett erőfeszítésekben.
A legnagyobb akadály egy ilyen hosszú kábelhez szükséges anyag megalkotása, vagy inkább feltalálása, ami elég könnyű, ugyanakkor elképesztően erős az űrbe nyúló szerkezethez. Akárcsak az álmodozók többsége, az Obayashi is a szén nanocsövekben látja a megoldást. A cég eddig még nem nyilatkozott a projekt becsült költségeiről, azonban ha elkészül és üzembe helyezik, akkor terveik szerint egyszerre 30 utast indíthatnak az űrkábelen, valószínűleg mágneses lineáris motorok alkalmazásával. A cég az űrfelvonó elhelyezkedéséről sem közölt információkat, azonban mivel a szalag feszesen tartása a centrifugális erőkön alapul, a bázisállomásnak az egyenlítő mentén, vagy annak közelében kell elhelyezkednie.
A szerkezetet egy 96.000 kilométeres magasságban elhelyezkedő ellensúly rögzítené, ami egy földi állomáshoz csatlakozna. Az utasokat egy kutató központnak és lakó létesítményeknek otthont adó űrállomásig szállítanák, ami 36.000 kilométeres magasságban helyezkedne el a szalag mentén. A szalagon a „felvonófülke” megközelítőleg óránkénti 200 kilométeres sebességgel közlekedne, így az állomás elérése nagyjából egy hétig tart, tehát nem árt testben és lélekben egyaránt felkészülni az utazásra, ami leginkább egy amerikai, államokat átszelő Greyhound busztúrára emlékeztethet a megrázkódtatásokat illetően, bár a látvány eleinte sok mindenért kárpótlást nyújthat. Ugyanezen a magasságon nappaneleket is elhelyeznek, biztosítandó az űrállomás, illetve a földi kiszolgáló létesítmények energiaellátását.
Az űrbe nyúló állomások koncepciója 1895 környékéről eredeztethető, amikor egy orosz tudós, Konsztantyin Ciolkovszkit magával ragadta az újonnan épült Eiffel-torony. Ciolkovszki volt az első aki megfogalmazta egy szabadon álló torony ötletét, ami a Föld felszínétől a geostacionárius pályáig magasodik. Az ötlet azóta a tudományos fantasztikum egyik közkedvelt témájává vált, az elmúlt évek tudományos konferenciáin azonban többször is napirendre került, és a NASA is tevékenyen közreműködik a valóra váltásért tett erőfeszítésekben.
A legnagyobb akadály egy ilyen hosszú kábelhez szükséges anyag megalkotása, vagy inkább feltalálása, ami elég könnyű, ugyanakkor elképesztően erős az űrbe nyúló szerkezethez. Akárcsak az álmodozók többsége, az Obayashi is a szén nanocsövekben látja a megoldást. A cég eddig még nem nyilatkozott a projekt becsült költségeiről, azonban ha elkészül és üzembe helyezik, akkor terveik szerint egyszerre 30 utast indíthatnak az űrkábelen, valószínűleg mágneses lineáris motorok alkalmazásával. A cég az űrfelvonó elhelyezkedéséről sem közölt információkat, azonban mivel a szalag feszesen tartása a centrifugális erőkön alapul, a bázisállomásnak az egyenlítő mentén, vagy annak közelében kell elhelyezkednie.