Hunter

Űrfelvonót ígér egy japán cég 2050-re

A Daily Yomiuri napilap beszámolója szerint egy japán építőipari vállalat új magasságokba emelné a felvonókat. A 120 éves múltra visszatekintő, tokiói központú Obayashi Corporation reményei szerint 2050-re egy működőképes űrfelvonót állítanának üzembe, ami utasokat, különböző rakományokat és járműveket emelne a magasba egy szén nanocsövekből készült szalagon, ami a Föld-Hold távolság negyedéig nyúlna az égbe.


A szerkezetet egy 96.000 kilométeres magasságban elhelyezkedő ellensúly rögzítené, ami egy földi állomáshoz csatlakozna. Az utasokat egy kutató központnak és lakó létesítményeknek otthont adó űrállomásig szállítanák, ami 36.000 kilométeres magasságban helyezkedne el a szalag mentén. A szalagon a „felvonófülke” megközelítőleg óránkénti 200 kilométeres sebességgel közlekedne, így az állomás elérése nagyjából egy hétig tart, tehát nem árt testben és lélekben egyaránt felkészülni az utazásra, ami leginkább egy amerikai, államokat átszelő Greyhound busztúrára emlékeztethet a megrázkódtatásokat illetően, bár a látvány eleinte sok mindenért kárpótlást nyújthat. Ugyanezen a magasságon nappaneleket is elhelyeznek, biztosítandó az űrállomás, illetve a földi kiszolgáló létesítmények energiaellátását.

Az űrbe nyúló állomások koncepciója 1895 környékéről eredeztethető, amikor egy orosz tudós, Konsztantyin Ciolkovszkit magával ragadta az újonnan épült Eiffel-torony. Ciolkovszki volt az első aki megfogalmazta egy szabadon álló torony ötletét, ami a Föld felszínétől a geostacionárius pályáig magasodik. Az ötlet azóta a tudományos fantasztikum egyik közkedvelt témájává vált, az elmúlt évek tudományos konferenciáin azonban többször is napirendre került, és a NASA is tevékenyen közreműködik a valóra váltásért tett erőfeszítésekben.

A legnagyobb akadály egy ilyen hosszú kábelhez szükséges anyag megalkotása, vagy inkább feltalálása, ami elég könnyű, ugyanakkor elképesztően erős az űrbe nyúló szerkezethez. Akárcsak az álmodozók többsége, az Obayashi is a szén nanocsövekben látja a megoldást. A cég eddig még nem nyilatkozott a projekt becsült költségeiről, azonban ha elkészül és üzembe helyezik, akkor terveik szerint egyszerre 30 utast indíthatnak az űrkábelen, valószínűleg mágneses lineáris motorok alkalmazásával. A cég az űrfelvonó elhelyezkedéséről sem közölt információkat, azonban mivel a szalag feszesen tartása a centrifugális erőkön alapul, a bázisállomásnak az egyenlítő mentén, vagy annak közelében kell elhelyezkednie.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • gforce9 #274
    Teljesen jól gondolkodsz. Ha 2 test van összesen és az a 2 test egymáshoz képest nem távolodik nagyobb sebességgel egymástól, mint az úgynevezett szökési sebesség, akkor az egymás között ébredő gravitáció előbb utóbb, egymáshoz vonzza őket. Ezután, ha máskor nem is, de az ütközéskor, biztosan megkavarodnak a dolgok. Ha két forgó mozgást végző testről van szó, akkor a jelen tudásunk szerint, maga a 2 forgó mozgás is hatással van egymásra, bár el tudok képzelni olyan esetet amikor nem. Pl.: ha a két test forgástengelye egymásra merőleges. Bár ennyire nem vagyok otthon a témában, ilyen esetben elképzelhetőnek tartom, hogy pusztán a forgó mozgás "térvonszolása", nem fejt ki a másik testre semmilyen hatást, ha a forgástengelyek egymásra merőlegesek.
  • mizar1 #273
    Elméletileg igen, a gyakorlatban azonban...

    Nagyon kicsi energiákról van szó, mivel a távolság miatt négyzetesen csökken.

    Érdekességképpen írom, hogy amióta az emberiség rádiótávcsöveket használ, tehát már vagy 90 éve, az összes rádiótávcsőre máig érkezett összes energia a csillagoktól és galaxisoktól, illetve az egész Világegyetemünkből (a Napot leszámítva) kb. arra lenne elegendő, hogy egy pohár víz hőmérsékletét egy fokkal megemelje.
  • Vereshegyi #272
    Akkor én is kérdezek. Elképzelhető ez egy olyan UNIVERZUMBAN ahol egynél több test van? Én úgy tudom hogy a gravitációs hatásnak, és úgy egyébként a többinek sincs elméletileg maximális hatótávolsága. Tehát a szomszédos galaxisok is gyakorolnak ránk gravitációs hatást. Még ha messze túl is van a mérhetőség határán, akkor is kellően hosszú idővel mérhető lassulást kellene előidéznie. Vagy nem?
  • teddybear #271
    A Föld forgását nagyobb részben a Hold, kisebb részben a Nap gravitációs vonzása (az árapály-erők)fékezi. Ez azt jelenti, hogy a távoli jövőben a Föld a Holdhoz képest egyáltalán nem fog forogni, és állandóan ugyanazt a félgömbjét fordítja a Hold felé, akár a Hold mifelénk. Ha a Hold nem lenne, akkor a Merkúrhoz hasonlóan a Nap felé fordulna az egyik félgömbje.

    Ha minden nagyobb testtől távol lebegne, akkor nem lassítaná semmi a pörgését.
  • csimmasz #270
    Viszont nem is magában pörög!

    Ez nem is igazán neked!
    Egy megpörgetett tárgy adig pörög amíg a mozgási energiáját le nem adja valahogy surlódás, gravitációs kölcsönhatás, stb.


  • Krumplipuska #269
    Ami azt illeti a föld forgása lassul,a kezdet kezdetén még 8 óra alatt fordult 1-et. Meg nem fog állni soha,mert a nap közben befogja kebelezni,de addigra a mainál is lassabban fog forogni.
  • Irasidus #268
    "Egy felpörgetett test nem képes akármeddig pörögni, ugyanúgy meg fog állni mint itt a tv előtt"

    Természetesen a Föld sem forog, igaz 5 milliárd év nem végtelen, ki tudja lehet, hogy holnap leáll? :D
  • gforce9 #267
    "A pörgő testek problémája már szerencsére megoldódott, mivel volt rá lehetőség az űrben is kipróbálni. Egy felpörgetett test nem képes akármeddig pörögni, ugyanúgy meg fog állni mint itt a tv előtt."

    Ilyenről infót nem találtam, linkelhetnél 1-et. Tudtommal, ha nincs súrlódás a végtelelnségig forog a súlytalanságban lévő megforgatott objektum.


    "Tehát kell lennie egy abszolút nulla sebességnek amihez képest mozog az összes csillag az űrben." Ehhez a táguló univerzumon kívülre kellene menned, hogy egyszerre lásd az egészet, mert belülről ilyen mérést nme tudsz végezni, de ha még valahogyan kívülről tudnád szemlélni az egészet, még akkor sem tudnád megmondani, hogy te és az univerzum együtt mozog e vagy áll, de akkor már a kettőtök viszonyához képest meghatározhatnál egy, az univerzumon belül érvényes nulla sebességet. De persze ez csak elméleti dolog, hiszen kívülről nem tudjuk szemlélni.
  • stremix #266
    Egyetértek.
    A pörgő testek problémája már szerencsére megoldódott, mivel volt rá lehetőség az űrben is kipróbálni. Egy felpörgetett test nem képes akármeddig pörögni, ugyanúgy meg fog állni mint itt a tv előtt.
    Mondjuk, ez nyilvánvaló is a viszonyítási rendszerek összeférhetetlensége miatt, mivel nem forgathatjuk meg az összes csillagot az álló test körül...
    De ez az egyenesvonalú mozgásra is vonatkozik. Éppen a fény állandó sebessége miatt, ami minden irányban állandó. Tehát kell lennie egy abszolút nulla sebességnek amihez képest mozog az összes csillag az űrben. Véleményem szerint ezt meg lehet találni. És jó úton haladok a megvalósítás felé...
  • mizar1 #265
    A "gravitáló tömeg" csak módosít a téren (ami anyagi!) de nem létrehozza.

    A forgó vödörben akkor is parabola alakú lenne a víz felszíne ha csak ez a vödör víz lenne a Világegyetemben.