#44
Amúgy ha figyelembe vesszük, hogy a rendszer működése úgy nézne ki, hogy egy hétig felmegy a gondola, majd egy hétig visszajön, majd mondjuk hagyjunk 1 hetet utanként a karbantartásra, akkor kb 10-20 utat tudunk gyakorlatilag végrehajtani egy évben, ez azért nem túl sok!
Hoppá.
Több szállító gondolát is lehet alkalmazni, de ott már rengeteg technikai probléma felmerül, amik hatványozottan bonyolítják a rendszert. Pl, hogy kerülik egymást, amikor találkoznak, hogy oldják meg a teljes rendszer energia ellátását, stb.
Amúgy ha nem egyetlen szerencsétlen szállító vonalra, meg egy gondolára tervezzük, akkor bizonyos problémák kiesnek, de mint írtam hatványozottan kezd bonyolódni a rendszer.
2 vagy párosan növelt számú gondola és szállító vonal mellett, akár folyamatos üzemet lehetne csinálni. Hiszen lenne felszálló, meg leszálló vonal, a gondolák visszautaztatása által termelt energiát lehetne az emelésre használni. Ha fönt több cuccost rakna be, akkor meg nem hogy fogyasztja, de termeli az energiát. :D
Aztán 100 ezer km-nyi akármi önmagában is jelent akkora felületet, hogy a rá felvitt napelem jellegű réteg elég energiát termel ahhoz, hogy a rendszer működését biztosítsa, nem kell külön energia ellátó struktúra.
Szal lehet primitív módon is csinálni, meg úgy is, hogy rendszer szerűen működjön, és tényleg jó legyen, jobb mint a rakéták.
A jelenlegi, értsd a minimálisan megvalósítható rendszerre épülő koncepciók nem ilyenek.
Ugyan az a szitu, mint az ürrepülőgépnél. Tök jó ötlet a légkört felhasználni indításnál, mint oxigén forrás, aerodinamikai felhajtóerőt termelő közeg, visszatérésnél, meg mint a manőverezést biztosító közeg. Az egyetlen rendszerbe állított űrrepülő azonban az egyik legolcsóbb koncepció volt, ami azonban az előnyök nagyrészét nem használta ki, mert az a rendszer további bővítését, bonyolítását extra költségeket jelentett volna.
Olcsó húsnak...
Ez a jelenlegi űrlift koncepció dettó!
#44