Munkas#135
A relativitáselmélet alapjainak tisztázása után, hogy megnyugtassam a kételkedőket megszámoltam, hogy elméletileg lehet e űrliftet csinálni.
Az jött ki, hogy 50 GPa szakítószilárdságú anyag kell, 1 g/cm3 a sűrűségre normálva.
Az egyszerűség kedvéért hengeres a profillal számoltam, de a valóságban a kötél célszerűen vékonyodni fog a végei felé, így további párszoros csökkenés nyerhető, csak most nem volt kedvem ilyen hülye függvényeket integrálni.
A helyzet, hogy ilyen tulajdonságú anyagok már most is léteznek, pl. a cikkben is hivatkozott szén nanocsövek (1,3 g/cm3 65 GPa szakítószilárdság), csak még nem tudnak belőle ilyen hosszú kötelet fonni.
Persze ez a kötél valószínűleg csak pár mm vastag lesz, mert ilyen anyagból 1 mm átmérőjű is elbír a föld felszínén 5 tonnát.
Ebből a 36000 km-es darab súlya 35 tonna, aminek az űrbe juttatása már ma sem gond. (Ez persze nincs ellentmondásban az 5 tonnás szakítószilárdsággal, mert felfelé haladva csökken a gravitáció, és növekszik a centripetális erő, így felfelé haladva a kötél gyorsan veszít a súlyából.)
Innét már nem nagy művészet a dolog. Űrállomás a geostat pályára. Felvisznek rá két 36 ekm-es tekercs kötelet és az egyiket elkezdik lefelé engedni, a másikat meg felfelé, egyszerre. Ez azért kell kell csinálni, mert a kötél súlya lehúzná a műholdat a pályájáról.
A cikkben súlyt is kötöttek rá, aminek a tömegével tetszőleges mértékben csökkenthető a felfelé „engedett” kötél hossza. Ezt majd akkor optimalizálják, hogy milyen hosszú felfelé menő kötél és súly arány a legolcsóbb, mert a súlyt is fel kell vinni a geostat pályára, ami lehet, hogy drágább, mint pár ezer km kötél gyártása. (Vagy összefogdossák a már működésképtelen GPS műholdakat. Azok jó nehezek.)
(A művelet attól megy, hogy a műholdon súlytalanság van, alatta a növekvő gravitáció húzza le a kötelet, felfelé meg a növekvő centripetális erő. Persze az induláshoz kelleni fog két apró rakéta is, aztán már a lendület is elviszi a köteleket pár száz km-re ahol már érvényesülnek a húzó hatások).
És szépen leeresztik a kötelet a földig. Lent elkapják a végét, és rögzítik, aztán lehet is mászni rajta (persze egy vékony kopásálló festékréteg még lehet, hogy kelleni fog rá).
Az időjárás és hasonlók szerintem nem fogják bántani, mert a felülete kicsi a súlya meg nagyon nagy, abban a pár km-es magasságban amíg van számottevő légkör. Kb. olyan, mintha egy zongorahúron lógna egy teherautó, szóval elég feszes lesz.
Majd a kötél jellemzőinek ismeretében, lehet, hogy nem egy darabból lesz. Lehet, hogy be kell iktatni rövid és vastag, de rugalmas szakaszokat, hogy a kötélben esetleg képződő hullámokat elnyeljék. És még sok egyéb műszaki probléma is eszembe jutott, amit meg kell majd oldani, de maga az elv technikailag kivitelezhető, csak most még nagyon drága.