teddybear#26
A gond ezzel a könyvvel az, hogy egyáltalán nem megbízható forrás. Vastagon merít a Horthy-legendáriumból, illetve kritikátlanul átveszi a korabeli Kuk. sajtó írásait.
Ami az egy romboló kísérte konvoj elsüllyesztését illeti, arról ugyan értesültek a környék antant hajói, de az otrantói hajózár parancsnokai csak a szokásos portyázásnak vélték. A monarchia haditengerészete ugyanis nem sok vizet zavart az addigiakban.
Ami pedig a halászhajókon való rajtaütést illeti a Kuk. kötelék hajói mint mondtam, többszörös sebességi fölényben voltak. Ráadásul hajnalban támadtak, északi irányból. Amire sikerült észlelni és azonosítani a támadó köteléket(ekkor még nincs radar!) bőven a hajóágyúik lőtávolságán belül voltak. Innentől viszont borítékolható az eredmény.
Amikor viszont a közelben őrjáratozó cirkáló és romboló-kötelék odaérkezik, némi harc után a Kuk.-flottilla elmenekül. Pedig ekkor még az antant fölénye nem igazán nagy.
"Az akció az okozott veszteségek ellenére azért volt sikeres, mert közel egy évig tartott, mire a zárat vissza tudták állítani, és ezt jelentős saját veszteség nélkül meg tudták tenni. Az hogy közben elsüllyesztettek 2 rombolót, megtorpedóztak 2 cirkálót és aknára futott 1 romboló, már csak hab a tortán."
Fenéket. A blokádot csak ideiglenesen sikerült megzavarni, egyszerűen egy darabig nem a tengeralattjárók ellen odavezényelt halászhajók őrjáratoztak a szorosban, hanem rombolók, illetve közelebb vezényelték az olaszok nehéz hadihajóit, illetve megerősítették a Máltán állomásozó flotta-köteléket.
Ami pedig a veszteségeket illeti, azt antant meg sem érezte. Két romboló elvesztése gyakorlatilag semmi sem volt a brit flottának, akadt olyan békeév is amikor többet vesztettek balesetben.
Az akkori újságok fújták fel az esetet, mert a Kuk. flotta passzivitása miatt ez is komoly hírnek számított, illetve Horthy kormányzósága alatt lett ebből világra szóló győzelem.