Alfa Of NS#206
Amikor először olvastam a paleolit táplálkozásról majdnem továbbfutottam rajta, mert nem szeretem a mindenféle kitalált divatdolgokat. Viszont bizonyos oldalról elég mély ismereteim vannak a biológia és evolúció területén és az első gondolatom a paleolit táplálkozásról az volt, hogy ennek működnie kéne, hogy ez valóban így kell hogy legyen. Nem tudtam belekötni, pedig próbáltam. Azóta se találtam érvet ellene. Az nem érv, hogy neked nem okoz gondot a tej. Ha a tejhez hozzá lennénk szokva, akkor az emberek 90-95-99%-a egész életében gond nélkül ihatná a tejet. A gyakorlatban meg fordítottak az arányok. Az emberi faj talán ha 1%-ának nem okoz gondot. Észak-északnyugati népeknél ez jóval magasabb, bár a teljes problémamentesség ott is alacsony. A paleolit táplálkozás elmélete pont azt mondja, hogy a tejhez való alkalmazkodásunk alacsony szinten jár, és bár ebből nem feltétlenül következne, de a tapasztalat az, hogy több kárt is okoz, mint hasznot. Őseink se azért kezdték el inni, mert milyen jó, hanem mert az éhenhalás ellen kerestek megoldást. Ezért is történt meg a szelekció. Aki nem bírta a tejet, az éhenhalt bizonyos táplálékszűke időszakokban. Ha viszont ennyire nem jó a tej, akkor miért erőltetjük? Érdekes jelenség az is, hogy ha az orvosok változást ajánlanak a betegnek a táplálkozás területén valami betegség miatt, akkor szinte mindig a paleolit irányába történik a változás.