#48
Akik azt számolják, hogy mennyit veszít a hajó tulaja, nos, közlöm, hogy bizony szinte semmit.
A magyarázat: a hajót eladhatja ócskavasnak, ebből is van bevétel, plussz a hajónak volt biztosítása, ami lényegében állja az értékének jelentős részét.
Az utasok kártérítését szintén a biztosító állja, ugyanis minden jegyhez tartozik biztosítás is (persze csak akkor, ha a hajózási társaság betartotta a szabályokat).
Mivel egy ilyen eset után valóban utazásra nem nagyon tudnák használni a hajót, még mindig vannak más felhasználási lehetőségek, pl. átépítés és átnevezés, vagy az eredeti állapotban történő felhasználás pl. szállodaként.
Más: érdekes problémát mutat az, hogy az a baleset egyik okaként az ECDIS rendszert jelölik meg. Ennek a rendszernek ugyanis 3 főbb eleme van: egy hanglokátor, aminek az eredeti tervek szerint 10-30 másodpercenként kell térképeznie a tengerfeneket a hajó sebességétől függően, egy radar és a GPS rendszer.
Namármost: ha a hanglokátor rendesen működik, akkor a hajó előtti közel 1000 méter láthatónak kell, hogy legyen 45 fokos szögben. Ha ehhez számítjuk, hogy a GPS rendszer maximális eltérése 15-20 méter, akkor máris előjön az a kérdés, hogy hogyan lehet egy ennyire pontos rendszernél olyan kritikus hiba, ami ilyen balesetet okoz. A válasz: vagy szarul volt kalibrálva a rendszer (ez bizony emberi mulasztás, hiszen rendszeresen ellenőrzi kell ugyanis), vagy a hajó irányítását éppen végző személy nemes egyszerűséggel felülbírálta a rendszer adatait és túl közel vitte a hajót a parthoz (egyes tanúvallomások ezt látszanak alátámasztani, de ugye az ártatlanság vélelme...). Egyébként is érdekes kérdés, hogy a GPS adatok egy térképen meg is jelennek, ha azt vesszük, hogy 20 méteres eltérés már kritikusnak számít a rendszernél, akkor felvetül a kérdés, hogy vajon hogy kerülhetett ilyen közel a parthoz az a hajó? Mint kiderült, a 150-200 méteres kötelező távolság helyett a hajó 30-40 méterre megközelítette a partot, ez pedig tetszik vagy sem, nem a ECDIS rendszer hibája, hiszen mint már írtam, a GPS 20 méteres hibahatárral dolgozik, nem pedig 100 méteressel...
Tény, hogy a hajó kialakítása amiatt, hogy egyes részekről nem lehet közvetlenül kijutna a nyitott fedélzetre, igen veszélyes, de a baleset elkerülhető lett volna, ha esetleg hozzáértő emberek irányították volna a hajót. Másik tény, hogy a hajó 22 órakor futott zátonyra, ekkor kötelezően el kellett volna rendelni a kiürítést, továbbá azonnal le kellett volna adni a vészjelzést. A vészjelzés leadása azonban csak 30 perccel később történt meg, és a kiürítést csak 22.58-kor rendelték el. Ekkor a hajó dőlésszöge már 30 fokos volt! A kérdésre, hogy miért vártak ennyit a vészjelzés leadásával, az volt a válasz, hogy fel kellett mérni, mekkora a sérülés. Nos, egy modern hajónál szerintem feltűnő, ha a 290 méteres hajótesten egy 50 méteres lék keletkezik, hogy azt már ne is említsem, hogy elég feltűnő lehet, hogy bizony elkezdett dőlni az a szerencsétlen hajó...
#48