kukacos#191
Ugyanazt mondjuk, csak én hozzáteszem, hogy a számlapénz mai napig váltóként üzemel, tehát csak addig jelenhet meg készpénzként, amíg az van a váltók kibocsátójának elég. A húszforintos példában nem fejtettem ki ezt bővebben, mert a leírt egyszerű esetben feltettem, hogy senki sem akar bankok között pénzt mozgatni. De természetesen igazad van abban, hogy a bankrendszer teljes reprodukciójához ebben a példában szükséges az ígérvények mozgatása a szereplők között. A banki átutalás megfelel annak, hogy a tartozást ide-oda tologathatjuk a játék résztvevői között.
A ragaszkodást a bankok specialitásához továbbra sem értem. Senki sem fog eladni nekem kenyeret egy bankszámlamásolat bemutatásáért, hanem csak akkor, ha átutalom a pénzem az ő számlájára. Ez pedig bizalom kérdése: a lényeg abban van, hogy a banki számlák közötti műveleteket is elfogadjuk fizetésként. Ezt nem kényszeríti ki senki tőlünk, egyszerűen ennyire bízunk a bankokban. Ezen múlik, amit pénzteremtésnek hívhatunk, és nem kell hozzá semmi speciális jogosítvány.
Másképp összefoglalva, két dologra van szükség:
- a *bankok* (még csak nem is a gazdasági résztvevők!) elfogadják egymás váltóját, és
- az emberek a pénzüket bankoknál tartsák.
Ennyi elég a rendszer reprodukciójához. A jegybank meg társai csak arra szolgálnak, hogy megteremtsék a bizalmat, és így a második pontot stabilizálják. A banknak továbbra sincs szüksége különleges jogosítványra a pénzteremtéshez, csak bizalomra, egyrészt a többi bank, másrészt az ügyfelei részéről.
Na ez a bizalom az, ami nekem meg Pistának nincs meg, ezért nem vagyok én bank.