kukacos#94
A cikkből levont következtetéseitek mind marhaságok, de persze nem is várhatunk mást. Pedig ott van feketén-fehéren: a kapcsolati háló kizárólag egy valamit vizsgált, nevezetesen a részvények birtoklását. Ez márpedig nagyon messze áll attól, hogy ki irányít.
A kísérlet adatainak nagy pénzintézetek esetében nem sok értelme van. Ami ugyanis nincs nyilvános adatbázisokban, az az, hogy pontosan melyik pénzügyi szereplő milyen kötésekkel áll a pénz valódi tulajdonosaival. Például amikor Kovács Géza milliárdos berakja a pénzét egy nagy fundba, akkor a fund esetleg a Barclays-szal lép kapcsolatba, hogy részvényeket vegyen belőle. Ezek az összegek a Barclays számláján jelentek meg a kísérletben, noha a valóságban Kovács Géza mondja meg, mi legyen a pénzzel. Ráadásul őt a cég közvetlen kontrollja marhára nem érdekli, neki csak az kell, hogy a részvényei dráguljanak.
Magyarán a nagy bankok, biztosítók, pénzintézetek csak ügynökök: mögöttes pénzforrások kezelői, akikkel kapcsolatos egyezségeiket nem fogják világra hozni. Abban, hogy a felszínen ők fektetnek be a világ legnagyobb részébe, semmi meglepő nincs, hiszen ők kezelik a világ legtöbb tőkéjét is. Olyanok, mint a pénzváltó: nem az az érdekük, hogy a forint valamerre menjen, hanem hogy minél többen, minél többször váltsanak náluk pénzt. Ebből van nyereségük.
Ráadásul nekik pont az az érdekük, hogy a kezelt vagyon kockázata transzparens legyen. Hiába tartja a Goldman Sachs a részvények milliárdjait, ha azok lefelé mennek, a veszteséget a mögöttes, ismeretlen befektető fogja állni. Tehát még a rendszerszintű kockázatokra sem igazán lehet ebből a tanulmányból következtetni.