Ender Wiggin#111
OK, ezt minden okos maga is előkereshette volna, de, ha nem, hát nem:
"25,000 lábnál már csak 60%-on működtek a hajtóművek. 16,300 lábnál jelentették rádión, hogy 7 perc 30 másodperc telt el a motorok bekapcsolás óta. 7,500 lábnál a függőleges állásból 45 fokba döntötték (ez a pitch over) a leszálló egységet. Ekkor az ablakokból már láthatta a pilóta a leszállás helyét. Ekkor a süllyedés vertikális komponense egyre kisebb lett (lassultak), de előre is haladtak.
3000 lábnál már tudták, hogy jó 6 kilométerrel elhibázták a tervezett leszállási zónát. 600 lábnál már közel voltak a kráter széléhez, melynek a közepe táján kellett volna leszállni. Átkapcsoltak az AGGS-ra – Automatic Geometry Guidance System - ami azt jelentette, hogy innen teljesen manuális volt minden pályakorrekció. A leszálló egység kb úgy viselkedett ekkor, mint egy helikopter. 400 lábnál 8 láb/sec-kel süllyedtek (2,4m/s). Ekkor az elülső fúvókákkal vízszintesen gyorstott Armstrong, hogy átrepüljön a kráterszél felett, és viszafordulva egy szikláktól mentes területet találjon. 300 láb magasságban (kb. 100 méter) már csak 1 m/s volt a süllyedési sebesség, ellenben 15,4 m/s-kel haladtak előre.
75 lábnál Mission Control jelentette, hogy 60 másodpercre elég az üzemanyaguk.
40 lábnál 60cm/s-kel süllyedtek, 30 lábnál (ami kb. 6 méter) felkavarodott némi por, és 1,5 m/s-kel sodródtak oldalra. Sikerült visszakormányozni a leszállóegységet a kráterbe. Ekkor az LM aljából egy 150 centi szondát bocsátottak ki, mely amint leért a felszínre, felvillantott egy jelzést a műszerfalon, Armstrong pedig kikapcsolta a motorokat. Aldrin lekapcsolta a motorok áramellátását is, és rögzítette a komputerben a koordinátákat."
A felkavarodott por nem lévén légkör azonnal leül. És mivel a hajtómű az utolsó 100 méteren alig működött nem volt szó hatalmas tolóerőről.
A felszállás videot is csatold be, aztán látsz-e brutális porfelhőt?