SG.hu·
Meglepő eredményeket hozott a Hold-kőzetek elemzése
Elképzelhető hogy hamarosan egy vízben gazdag égitestként kell a Holdra tekintenünk, sugallja egy tanulmány. Az Apollo 17 küldetés által a Földre juttatott kőzetek elemzése ugyanolyan vízkoncentrációt állapított meg a vulkanikus mintáknál, mint ami a Föld közvetlenül a kéreg alatt elhelyezkedő felső köpenyét jellemzi.
"Az utóbbi három évben a geokémikusok és a bolygótudósok körében kering egy vízben gazdag Hold lehetősége" - mondta John Eiler, pasadenai Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársa, aki maga is tanulmányozta a holdbéli víz lehetőségét, az elemzésben azonban nem vett részt. "Ez a tanulmány az első egyértelmű bizonyíték, ami választ adhat a kérdésre"
2008-ban Alberto Saal, az ugyancsak Egyesült Államokbeli Brown Egyetemen munkatársaival parányi, körülbelül 50 ppm mennyiségű vizet fedezett fel az Apollo 15 és 17 küldetések által összegyűjtött vulkanikus üveg apró buborékjainak belsejében, az eredményt azonban sokan kétkedve fogadták. Ezek a kőzetek megközelítőleg 3 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki a Hold vulkánjaiból kilökődött magmából. Most ugyanannak a mintának az elemzése arról árulkodik, hogy a kőzetek valójában legalább tízszer annyi vizet tartalmaznak, mint amit Saal csapata megállapított. Az értékek 615 és 1410 ppm között mozognak, ami nagyon hasonló a Föld felső köpenyének 500-1000 ppm szintjeihez.
Ezúttal Erik Hauri, a washingtoni Carnegie Intézet kutatója elemezte a kőzetet, az úgynevezett olvadék zárványokra (képünkön) összpontosítva. Ezek az egykor olvadt kőzet gömböcskéi, amik foglyul estek a kőzet kristályaiban. A kristályok megvédték a gömböcskéket és a bennük rekedt vizet a kőzetek kilökődésekor kialakult nagy nyomásbeli változásoktól, amik egyébként minden vizet és gázt kiszívtak volna. Thomas Weinreich, a Brown Egyetem hallgatója több ezer üveggömböt vizsgált át egy titániumban gazdag mintában, amit Harrison Schmitt űrhajós fedezett fel az Apollo 17 küldetés során. Weinreich végül tizet talált, ami olvadék zárványt tartalmazott. A bennük rekedt vizet egy fókuszált cézium ionsugárral vonták ki, majd egy tömeg spektrométerrel megmérték mennyiségüket.
Már eleve az, hogy a Hold-kőzetek vizet tartalmazhatnak, ellentmond a Hold kialakulásáról alkotott uralkodó elméleteknek, melyek szerint körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt egy Mars méretű objektum csapódott be a kezdeti stádiumában lévő Földbe, kiszakítva egy darabot bolygónkból, amiből végül kialakult a Hold. Egy ilyen heves ütközés azonban az összes vizet elpárologtatta volna. "Ha az egész Hold rendelkezik azzal a vízmennyiséggel, amit elemeztünk, akkor a becsapódási elmélet problémás lehet" - mondta Saal, aki a mostani elemzésekben is részt vett.
Eiler azonban figyelmeztet, az új eredmények még nem jelentik azt, hogy úgy kellene tekintenünk a Holdra, mint egy érett görögdinnyére. "Ezek az üvegtöredékek összetételüket tekintve meglehetősen egyediek" - magyarázta. "Ezek a Hold belső összetételének egy egészem kis hányadát képviselik, ezért nem vonható le az a következtetés, hogy a Hold egésze vízben gazdag, csak az, hogy bizonyítottan vannak vízben gazdag tartományai"
2009 végén a NASA Hold Kráter Megfigyelő és Érzékelő Műholdja, az LCROSS óránkénti 9000 kilométeres sebességgel csapódott be a holdunk déli sarkvidékének egyik kráterébe. A kilökődött törmelék között a színképelemzés legalább 120 liter vizet észlelt. A tudósok feltevése szerint ezek a sarkvidéki fagyott vízkészletek külső forrásokból, meteorok és üstökösök becsapódásaiból jöttek létre, Hauri új tanulmánya azonban felveti a lehetőséget, hogy a fiatal Hold vulkánkitörései egy vízben gazdag felhőt, vagyis egy ideiglenes légkört hozhattak létre, ami lecsapódott és megfagyott a Hold legsötétebb és leghidegebb területein.
Mikroszkópos felvétel az Apollo 17 által a Földre lejuttatott 74220 számú mintáról, amiben az olvadék zárványokat felfedezték. A legnagyobb gömb 0,2 milliméter átmérőjű
A következő lépés a jégsapkák hidrogén izotópos összetételének mérése lesz, amit összehasonlítanak a vulkanikus üveggömbök izotópos összetételével, tette hozzá Saal. Ha nagyjából megegyeznek, akkor alátámasztják azt az elméletet, hogy a jég a vulkán kitörésekből származik. Ha eltérnek, akkor forrásként maradnak az üstökös- és meteorit becsapódások.
"Az utóbbi három évben a geokémikusok és a bolygótudósok körében kering egy vízben gazdag Hold lehetősége" - mondta John Eiler, pasadenai Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársa, aki maga is tanulmányozta a holdbéli víz lehetőségét, az elemzésben azonban nem vett részt. "Ez a tanulmány az első egyértelmű bizonyíték, ami választ adhat a kérdésre"
2008-ban Alberto Saal, az ugyancsak Egyesült Államokbeli Brown Egyetemen munkatársaival parányi, körülbelül 50 ppm mennyiségű vizet fedezett fel az Apollo 15 és 17 küldetések által összegyűjtött vulkanikus üveg apró buborékjainak belsejében, az eredményt azonban sokan kétkedve fogadták. Ezek a kőzetek megközelítőleg 3 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki a Hold vulkánjaiból kilökődött magmából. Most ugyanannak a mintának az elemzése arról árulkodik, hogy a kőzetek valójában legalább tízszer annyi vizet tartalmaznak, mint amit Saal csapata megállapított. Az értékek 615 és 1410 ppm között mozognak, ami nagyon hasonló a Föld felső köpenyének 500-1000 ppm szintjeihez.
Ezúttal Erik Hauri, a washingtoni Carnegie Intézet kutatója elemezte a kőzetet, az úgynevezett olvadék zárványokra (képünkön) összpontosítva. Ezek az egykor olvadt kőzet gömböcskéi, amik foglyul estek a kőzet kristályaiban. A kristályok megvédték a gömböcskéket és a bennük rekedt vizet a kőzetek kilökődésekor kialakult nagy nyomásbeli változásoktól, amik egyébként minden vizet és gázt kiszívtak volna. Thomas Weinreich, a Brown Egyetem hallgatója több ezer üveggömböt vizsgált át egy titániumban gazdag mintában, amit Harrison Schmitt űrhajós fedezett fel az Apollo 17 küldetés során. Weinreich végül tizet talált, ami olvadék zárványt tartalmazott. A bennük rekedt vizet egy fókuszált cézium ionsugárral vonták ki, majd egy tömeg spektrométerrel megmérték mennyiségüket.Már eleve az, hogy a Hold-kőzetek vizet tartalmazhatnak, ellentmond a Hold kialakulásáról alkotott uralkodó elméleteknek, melyek szerint körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt egy Mars méretű objektum csapódott be a kezdeti stádiumában lévő Földbe, kiszakítva egy darabot bolygónkból, amiből végül kialakult a Hold. Egy ilyen heves ütközés azonban az összes vizet elpárologtatta volna. "Ha az egész Hold rendelkezik azzal a vízmennyiséggel, amit elemeztünk, akkor a becsapódási elmélet problémás lehet" - mondta Saal, aki a mostani elemzésekben is részt vett.
Eiler azonban figyelmeztet, az új eredmények még nem jelentik azt, hogy úgy kellene tekintenünk a Holdra, mint egy érett görögdinnyére. "Ezek az üvegtöredékek összetételüket tekintve meglehetősen egyediek" - magyarázta. "Ezek a Hold belső összetételének egy egészem kis hányadát képviselik, ezért nem vonható le az a következtetés, hogy a Hold egésze vízben gazdag, csak az, hogy bizonyítottan vannak vízben gazdag tartományai"
2009 végén a NASA Hold Kráter Megfigyelő és Érzékelő Műholdja, az LCROSS óránkénti 9000 kilométeres sebességgel csapódott be a holdunk déli sarkvidékének egyik kráterébe. A kilökődött törmelék között a színképelemzés legalább 120 liter vizet észlelt. A tudósok feltevése szerint ezek a sarkvidéki fagyott vízkészletek külső forrásokból, meteorok és üstökösök becsapódásaiból jöttek létre, Hauri új tanulmánya azonban felveti a lehetőséget, hogy a fiatal Hold vulkánkitörései egy vízben gazdag felhőt, vagyis egy ideiglenes légkört hozhattak létre, ami lecsapódott és megfagyott a Hold legsötétebb és leghidegebb területein.
Mikroszkópos felvétel az Apollo 17 által a Földre lejuttatott 74220 számú mintáról, amiben az olvadék zárványokat felfedezték. A legnagyobb gömb 0,2 milliméter átmérőjű
A következő lépés a jégsapkák hidrogén izotópos összetételének mérése lesz, amit összehasonlítanak a vulkanikus üveggömbök izotópos összetételével, tette hozzá Saal. Ha nagyjából megegyeznek, akkor alátámasztják azt az elméletet, hogy a jég a vulkán kitörésekből származik. Ha eltérnek, akkor forrásként maradnak az üstökös- és meteorit becsapódások.