Akusztikai szórakoztató elektronika
-
#52
Ez a definíció szép, de egyrészt nagyjából mindenki tisztában volt vele, másrészt az erre felépített gondolatmenet sántít.
Egy általános, mesterségesen meghatározott / felállított szabványnak való megfeleltetés az alsó szintet határozza meg: mi a "hifi", és alatta mi nem az.
A szabványnak megfelelő (felette lévő) 1000 féle márkájú, méretű, súlyú, damping faktorú, teljesítményű, harmonikus torzítású stb. készülékeket nem vehetjük egy kalap alá. Miután a felállított mércének megfelelnek, azon túl is nagy a szórás a készülékek (és az alapul szolgáló konstrukciók, kapcsolások, technikai megoldások) között, így afelett is bárhol lehetne bármilyen érték-megfeleltetésekből összeállított újabb (egyetemlegesen elfogadott) hitelesítési mércét (szabványt) hozni, vonalat meghúzni.. ennek okán lehetne "nagyon hifi", "nagyon nagyon hifi" "audiofil" stb stb... kérdés van-e értelme, és van-e racionális célja?
Könnyen belátható, hogy egy értékmérőre meghúzott kritériánál nem áll meg a további viszonyítás.
"jvc, kenwood, technics, onkyo, marantz, pioneer és persze sony."
Van aki a véleménye kialakításához nem feltétlenül (csak, vagy már) ezeken tesztel, ezek nem kifejezetten a leggyakoribb felsőházi márkák (de általánosítani nem szeretnék), és inkább a 80-90-es éveket fedik le, azóta meg lefolyt pár liter víz a Dunán...
Az ismertebb NAD-tól, Rotel-től, Denon-tól, Cambridge audio-tól, Musical Fidelity-től kezdve a hifivel ismerkedők által kevésbé ismert felsőbbházi márkákat, Jeff Rowland, Linn, McIntosh, Creek, Conrad Johnson, Jadis, Copland, Martin Logan, AMC, Focal JMLab, Advance Acoustic, Exposure, Accuphase, Vicent, Myriad, Audio Analogue, stb stb figyelembe véve is lehet tesztelni, hallgatózni és lehet széleskörű véleményt alkotni, és nagyobb tapasztalatra hivatkozni..
Továbbra is fenntartom (amivel nem vagyok egyedül), hogy egy 30-70 ezer ft-os műanyagdobozos mini/midihifibe szerelt erősítőt tarthatunk bár jónak, de csak a maga kategóriájában. Ne hasonlítsuk egy (legtöbbször extrém precíz és tartós, magas technikai paraméterekhez fejlesztett prémium alkatrészekből összerakott) komponens erősítőhöz, mert egyszerűen nem oda való.
Ha egyenrangúak lennének hangban, arról mindenki tudna, nem lehetne "titokban tartani", akkor a High-End kereskedők ezeket hoznák, adnák és vennék, a vájtfülűek ezeket hallgatnák, de közgazdasági szemlélettel is könnyen belátható, hogy ha ennyiből ki lehet hozni a gyártásukat és olyannyira szuper hangjuk lenne, akkor mindenki ezeket gyártaná.
A HIFI világ pedig ezek révén maga lenne az audio valhalla! :)
Nos nem így van ez.
Én nem fitymálom le a 30 éves JVC-ket, Sony-kat, Kenwood-okat, Luxmanokat volt nálam is jópár Vintage erősítő (bele is futottam nem kétszer, nem háromszor az elöregedett forrasztások miatti recsegésbe, és egyéb gyerekbetegségekbe), hallottam szép hangúakat is, de azért ezen már túl lehet lépni, nem kell elájulni tőlük.
Vagy el lehet. Aztán el kell menni hallgatózni, vagy haza kell vinni pár napra egy komolyabb darabot..
Mielőtt ezt feltételeznéd, nem, nem vagyok 20 éves suhanc, se gazdag sznob, sem hangmérnök, se endorser, se kereskedő, se önjelölt "hájend" tulaj (ahogy egy pesti boltban megfordulva hallottam: "HÁJGEND" :DDD )egyszerűen csak a tapasztalataimra tudok hivatkozni, a fülemre, az élményeimre, a több évtizede ezzel aktívan foglalkozó "szakemberek"-el történő beszélgetéseinkre, az olvasottakra, és a józan eszemre.
No offense, természetesen, csak azért írtam le, hogy szinesítsük a topicot más véleménnyel is, ne legyünk egyoldalúak. Nem török a babérjaidra, mindenki elismeri a tapasztalatodat, de alárendelni nem fogom az enyémet sem, mivel úgy tűnik más oldalról szemléljük a "szakmát".. pontosabban nekem ez csak hobbi és zenehallgatás.
