halgatyó#63
Maga a felismerés egyáltalán nem új. Nekem kb 10-15 évvel ezelőtt kezdett derengeni valami, hogy a társadalom egyes folyamatai egyre feltűnőbb analógiát mutatnak a vad-természet jelenségeivel.
Ami először feltűnt, az nem elsősorban maga a társadalmi folyamat volt, hanem egy furcsa ideológiai áramlat, ami emberellenes és fejlődésellenes: az a természetimádat, ami lassan tényleg az imádat formáját öltötte, és amit a sajtó évek óta döngöl az emberek agyába. "természet" alatt természetesen (??????) az élő természetet kell érteni, pedig az élettelen természet legalább annyira érdekes, mégis azt hanyagolták az ismeretterjesztő (hmm) tévék.
Az ideológiai behatolás jól érzékelhető.
-- A természetimádó elfogadja a vadon törvényeit, és könnyebben elfogadja azokat a társadalomban is. Vagyis a társadalom szétválását "erősek" és "gyengék" csoportjaira, azzal együtt hogy az előbbieknek természetadta joguk becsapni, uralni, eltaposni, kizsigerelni az utóbbiakat.
-- Az állatok szeretete, méghozzá minél kártékonyabb, veszélyesebb, zavaróbb egy állat, annál jobban.
Döbbenetes mértékben, sokszorosára nőtt a "kedvtelésből" tartott állatok száma, és a legnagyobb mennyiségben tartott, állat a legalkalmasabb arra, hogy a szomszédokat összeugrassza, és embereket egymás ellen hangoljon.
-- És végül megjelent ez a furcsa felfogás, amit itt az internetes fórumokban is sokszor meg lehet találni: "de jó hogy kipusztul az ember, majd a Föld fellélegzik..." és hasonló moslék "eszmék"
-- És még hasonló "eszmei" fosáramlatok...
Az emberiség sorsa azon múlik, hogy ezt a "szellemi" moslékot fel tudja-e számolni és terjesztőit (elsősorban a háttérből szervezőket) ki tudja-e vetni magából.
Ma még -- talán -- van egy-két ország, amelynek erre van reménye. Ezek az országok jelenthetik az emberiség jövőjét, ha túlélik az elkövetkező 20-30 évet.