okosan gyerekek#10
"Filmek játékok ekkora képernyőn, istenem, meg vannak ezek hülyülve, vagy pedig tudják amit én még nem, hogy ennyire igénytelenek lettek az emberek:)"
A játékokhoz nem kívánnék hozzászólni, mert nem vagyok érdekelt az efféle dolgokban, de hogy egy 1366×768-as felbontású kijelzőn mért nem lehet filmet nézni, az számomra rejtély. Nyilván az igény, mint tudatosult szükséglete az embernek kizárólag azon dolgok körére szűkül, amiket te legitim szükségletnek vélsz: például, FULL HD-ben 4 méterről filmet nézni. Mer a zigényes! Ügyes vagy! Ezt a szót, meg az olyan, alkalmazottként (be)dolgozó magyarok szeretik használni, akiknek van havi 25-40 ezer forint szabadon mozgó tőkéje, amit a pláza a szintén igényes barátnőjével két heti, de inflációval számolva inkább havi rendszerességgel egy kiadós bevásárlóközponti fel-alájárkálós-pénzt-elköltős-délutánra használja fel, hogy ő is a társadalom krémjében érezhesse magát, látván, hogy szórhatja a saját pénzét, mert megteheti. A probléma ott van, hogy e társadalmi réteg azt rohadtul elfelejti, hogy azért a pénzért egy hónapot, napi átlag 8 órában heti átlag 5 napos rendszerességgel teremt elő. A házában szaros IKEA holmi van, ami bár jól néz ki, de annak a fényűzésnek, amit szeretne mindezen keresztül megélni nyoma sincs, hiszen minden egyes lapraszerelt terméket gondos előkészítés mellett, a logisztikai költségek csökkentése, az anyaghasználat és egyéb tényezők, mint a tömeggyártás révén tesznek a kínai termékek presztízs értékével egyenértékűvé. Na, nem mintha mindez baj lenne, csak annak tudatában, amit leírtál, szerintem nincs miről beszélni.
És, hogy ne csak a sorokból kitetsző -- vagy nem tetsző -- ellenszenvemnek adjak hangot, legyél már szíves elgondolkodni, hogy egy 4 méterről nézett átlagos ~3300cm^2-es, 100 centis képátlóval bíró képernyő, illetve, egy ~210cm^2, 10,1"-es kijelzővel szerelt, a cikkben szereplő tábla-PC, amit cserébe átlag 35 centiről nézel, hanyad részét teszi ki a látómeződnek, te igényes metropolita? (Súgok: az említett átlag TV x:y, míg a kijelző esetében x:0,76y, amiben x a teljes belátott tér, és y benne elhelyezkedő képernyő aránya ahhoz képest.)
Hogy a 7-es buszon nem lehet használni filmnézésre? :( Urristen! Valószínűleg, azoknak kedvez az elgondolás első sorban, akik nem 10 percet kívánnak utazni. Hangzás? Azt a hasonlatot neked talán már nem is volna érdemes felhozni, hogy a kép, mint olyan csak az információ hordozó egyik alegységeként, mintegy a jelvivőként szolgál. Akárcsak egy könyv betűi, ha a betűk által leírt tartalom silány, lehet neked akármilyen tv-d, és örülhetsz, mint majom a farkának, hogy ingyen hitelre hozzájutottál, szärt kapsz, és az igazi élmény elmarad. Ha magasművészeti produktum fut át ezeken az eszközökön, akkor is átütő lesz (sic) a hatás, amikor a kép még csak fekete-fehér volt (sic), akkor is az marad, ha szemcsés, és néha nehezen vehetők ki egyes képi elemek; amíg kivehető, ti. amíg hozzájutsz az jel által határolt információhoz, addig lényegileg nem estél el semmitől. Nyilván, 1905-ben, amikor bemutatták az "A vonat érkezése" című nyilvánosan elsőként vetített filmtörténeti darabot, fontos, a hatás vadászat, itt például figyelni kellett a képen látható vonat és a valóságban lévő vonatok arányára, hogy az emberek kimeneküljenek. Vagy, ha Avatart vagy, valami igazán hatásvadász 3D-filmet akarsz nézni, akkor menjél el IMAX-be. De ahhoz, hogy az ember történet esztétikai élményben részesüljön, a ma vívó trendekkel és szemléleti tendenciákkal ellentétben nem feltétlen szükséges mindig a legmodernebb cucc, tehát, az igényesség, azaz a tudatosult szükségletek, amik ezáltal kritikailag is górcső alá kerülhettek, nem ebben nyilvánulnak meg, hanem abban, hogy mit nézel a Tesco-ban lízingelt Tv-en. Meg abban, hogy ettől mennyire tudsz megválni. Ha én éppen a vonaton érzem szükségét, hogy mondjuk ne olvassak, vagy zenét hallgassak, de egy jó filmet nézzek meg, aminek nem a lényegi eleme a látvány, tehát egy Stalkert, vagy egy The Fountaint otthon nézünk (csak azé', hogy te is tudjad, hogy mitől igényes az igényes! ;) ) de mondjuk egy Into The Wildot minden további nélkül. Ahol a filmet, nem első sorban, mint mozgóképet kapod, hanem mint egy másik formanyelvi eszköztárban elbeszélt történetet; nem szavakkal és első sorban irodalmi eszközökkel operáltan, hanem filmes eszközökkel. Ehhez barátom nem kell több, mint a könyvolvasáshoz. És az, aki igazán ínyenc, vagy, hogy a szava járásoddal éljek, "igényes", az inkább magáról a filmről, mintsem okafogyott szükségleteinek kielégítéséről nem akar lemondani.