A trükk mindegyiknél az, hogy kihasználunk valami (kémiai-fizikai) változást az anyagban, ami akkor történt, amikor a meghatározandó esemény. Pl. a növény meghalt és megszűnt beépíteni a légköri CO2-t, vagy egy olvadt kőzet megszilárdult és kristályosodott, mint a Föld keletkezésekor. A másik ami kell, az az, hogy érzékeny módszerekkel extrém kis mennyiségű izotóp jelenlétét is ki lehet mutatni bármilyen anyagban.
Például az urán-ólomnál az a trükk, hogy a zirkon nevű kristály keletkezésekor nem épít be ólmot a rácsába, de uránt igen. Tehát feltehetjük, hogy akármennyi ólom is volt a születő Földön, a zirkon kristályok eredetileg nem tartalmaztak semennyi ólmot, amikor megszilárdulás után kialakultak. Az urán viszont évmilliárdok alatt ólommá bomlik le. Tehát ha ma fogunk egy zirkon kristályt és megnézzük, mennyi ólmot tartalmaz, arról mind feltehetjük, hogy az urán bomlása során került bele. Ismerve az urán ólommá alakulási sebességét, az urán és az ólom arányából megkapjuk, hogy mikor szilárdult meg a kőzet.
A Földön viszonylag nehéz régi köveket találni, amelyek biztosan akkor olvadtak meg utoljára, amikor a bolygó kérge teljesen olvadt volt. Ezért fontosak az idegen bolygók kőzetei, a Holdról hozottak, meg pl. a marsi meteoritok, mert ha azok is ugyanazokat a dátumokat mutatják, akkor a kirakósjáték egyre biztosabban ugyanazt a képet mutatja.