kukacos#113
"ha nincs pszichés sokk, akkor egy gáttal kevesebb van, ami megakadályozná a pusztítást. És ha egy gáttal kevesebb van, a pusztítás is nagyobb."
Nem igaz. A pszichés sokk sosem volt gátja a pusztításnak. Egy bekattant vagy életét féltő katona sokkal valószínűbb, hogy meghúzza a ravaszt akkor is, amikor erre nincs szükség. A kontrolláltabb hadviselés épp hogy csökkenti a pusztítást.
"Mindig is voltak, és mindig is lesznek a konfliktusrendezésnek szabályai"
Mint ahogy NEXUS-nak kifejtettem, ezek nem olyan értelemben szabályok, ahogy a "gazdálkodj okosan"-ban. Itt többszereplős optimalizációs játékok zajlanak, ahol a harcoló felek esetenként azért egyeznek meg egy pontban, mert ez mindkettejüknek előnyös, de sosem fognak megegyezni olyan "szabályban", ami valamelyiküknek hátrányos. Például mindkét fél deklarálhatja, hogy nem vet be elsőként atomfegyvert, de ezt azért teszi, mert kiszámíthatóvá teszi mások számára a viselkedését, így ő is ki tudja számítani, mit lép a másik. Ez messze nem ekvivalens egy adózásról szóló törvénnyel vagy mondjuk egy közlekedési előírással, nem külsőleg előírt szabályról van szó, hanem pillanatnyilag egybeeső érdekekről.
De ez sokadlagos filozófiai kérdés. Az eredeti megjegyzésem arra vonatkozott, hogy az automatizálást kizárólag nemzetközi egyezmények útján lehet korlátozni, mert magától egy hadsereg se fog leállni vele, amíg ezzel helyzeti előnyhöz jut. Ezt gondolom egyikőtök sem vitatja.
"a harc célja a pusztítás (célpontok semlegesítése), az automatizálás a pusztítás hatékonyságán növel, így a véghezvitt pusztítás (még ha célirányos is) nagyobb lehet"
Ez teljes tévedés. A háborúban a pusztítás általában kísérőjelenség (eszköz), és csak nagyon ritkán direkt cél. Afganisztánban pl. senki sem akarja lerombolni a falvakat. Az oroszok nem akarták lerombolni Bp-et, ők a német katonákat akarták kiverni. A mai hadviselés borzasztóan ügyel a collateral damage csökkentésére. Ha ma zajlana a második VH, a precíziós fegyverek miatt néhány vadászbombázó elvégezné azt a melót, ami sokszáz B-29-es közreműködését igényelte, és mellesleg egész városrészeket tüntetett el a mellészórt bombák miatt.
"akkor kerül sor a fizikai erőszakra a hús vér emberekkel szemben. Na most hogyan lehet egy ilyen helyzet kapcsán a vértelen háborúról beszélni? A célpont még mindig a hús-vér ember."
Oké, akkor sorold nekem azokat a konfliktusokat, ahol a célpont a "hús-vér ember" volt, tehát ahol a háború bevallott célja az ellenséges lakosság megsemmisítése. Minden példádra tizenkettőt fogok mondani, ahol nem az.
"Gondolod egy idő után se gerillák se terroristák nem lesznek csak azért, mert nekünk robotjaink vannak? De lehet csak nem értem mire akarsz kilyukadni."
Arról beszélek, hogy ha az automatizált robotok hatékonysága a jövőben messze felülmúlja az emberi alapú hadviselést, akkor *minden* hadviselőnek abba kell hagynia az ember alapú hadviselést. Ez a dolgok logikája.
Például nagyon szép volt a kard, sokan ragaszkodtak is hozzá, de a lőfegyverek elterjedésével értelmetlen lett volna tovább erőltetni bárkinek. Ma már a legutolsó terrorista, utcai bűnöző és kalóz is gépfegyverrel hadonászik, és nem karddal. Érted? Ha a következő ilyen eszköz végére nem kell egy azt fogó ember, akkor miért ne juthatnánk el oda, hogy az erőszakos cselekményekkel nem feltétlen jár halál (már ha az erőszak célja nem kimondottan az emberölés)? Mindezt pusztán racionális döntések alapján, az erőszak hatékonyságának maximalizálásával vezérelve.