kukacos#18
Azért pontosítsunk: nem kötelező a belső forrás. Emissziós mellett létezik abszorpciós színképelemzés is, ahol egy ismert spektrumú fényforrás valamilyen ismeretlen összetételű anyag által visszavert vagy átengedett fényét elemezzük. Legegyszerűbb formáját nap mint nap használjuk szabad szemmel, amikor ránézünk valamire, és a színéből megtippeljük, hogy miből készült. A problémái innen nyilvánvalók: ezzel csak fényt könnyen átengedő gázokat vagy legfeljebb a felszínt lehet elemezni. Ha akár pár méterrel mélyebb dolgokra vagyunk kíváncsiak, valahogy ásni vagy robbantani kell.
Finomabb formájával ki lehet elemezni távoli bolygók légkörét: a központi csillag fényének összetételét ismerjük, és amikor a bolygó elémászik, az átengedett fény spektrumának megváltozásából elég pontosan meg lehet tippelni, mi van a bolygó légkörében. Például ha a szabad oxigén elnyelési vonalai és a vízgőzé jelentősek, bingó. A Földről például már mai humán (bár drága) technikával is sok száz fényévről meg lehetne mondani, hogy valószínű élet van rajta.
Azt is nézni kell, hogy a ppm az part per million, tehát nagyjából 0.000001% ezüstöt mutattak ki az Apollo küldetések mintáiban. Ehhez képest még egy tíz-százszoros szorzó is meglepő lenne, de még mindig elenyészően kicsi. Azért nem arról van szó, hogy kiderült, hogy mégis sajtból van.