-
#53
Az oroszok nem voltak hülyék, csak ragaszkodtak ahhoz a második vh-s tapasztalatukhoz, hogy mennyiséggel minőség ellenében is háborút lehet nyerni.
Ez néha igaz, néha nem. Akkor lehet, ha már az ellen sem az a csúcsképzettségű valami. 1941-ben is iszonyatos mennyiségi fölényben volt a VH és mire mentek vele?
Az elavult gépeknél is azért folytatták a termelést, mert egy bejáratott gyártási sorról effektíve sokkal több eszköz tud lekerülni, és a mennyiség egy darabig ellensúlyozza az ellenség minőségi fölényét.
Csak ez az elv pl. nagyjából az összes arab-izraeli háborúban megbukott. A II.Vh után - egyes időszakokat leszámítva - soha nem sikerült olyan mennyiségi fölényt összehozni ami teljesen kompenzálta volna a minőségbeli hátrányt. A '70-es évek végétől ez már szakadékszerű kezdett lenni.
Minél magasabb szintű az ellenféle technológiai fölénye és műszaki megbízhatósága - főleg jól képtett és szinten tartott személyzettel párosítva - annál szélsőségesebb a végeredmény. Ez részben azért van, mert ha az ellenfél fegyvere átlagosan és megbízhatóan működik, akkor a gyengébb szinten levő de túlerőbel levő fegyver folyamatosan 0 eredményt fog elérni. Egy nagyon leegyszerűsített péda.
Vietnám felett a jenki és szovjet vadászok is pocsék rakétákat használtak. Sokszor indították ez összeset, egyetlen találat nélkül. Aztán szépn hazament mindkét gép. A probléma az, hogy a szovjet / VSZ gépek a '70-es évek végén is lényegében a régi fegyverek szintjén alig meghaladóval bírtak. Hibáa küldtél volna 4 db MiG-21-et 1 F-16 ellen, ha a "kardja" olyan pocsék, hogy képtelen találatot elérni vele. Az AIM-9L megjelensége viszont inyatosan sebezhetővé tette a teljes szovjet / VSZ vadászflottát, mert passzív védelem - infracsapdaák (flare) egyáltalán nem volt rajtuk. Falklandon a hatótáv szélén operáló és védelen gépek ellen bizonyítja azt, amiről beszélek. Ha a gépágyúval nem szedte le volna a MiG az F-16-ot, akkor az lényegében egymás után szedte le volna őket. A Beka völgy felé is folyamtosan áramlott be a szíriai vadászerő, de képtelenek voltak érdemi eredményt felmutatni a fenti és más okok miatt is.
Az ACEVAL / AIMAL tesztek szerint a Beka-völgy felett halomra kellett volna mászorlnia némlieg szerencsével is az araboknak az zsiódkat. Nagyon nem így történt. Miért? Lásd fent.
Nem volt ez feltétlen rossz taktika. Egy európai háború azért elég kétesélyes lett volna. Igaz, hogy az amcsi technika átlagosan erősen felülmúlta az oroszokét, de háborús szituban a VSZ nagyjából százharminc hadosztályt tudott volna mozgósítani pár nap alatt az amerikaiak nem túl felkészített öt-tíz hadosztálya ellen. Elképesztő túlerő.
A számok elképesztően rosszak. Nagyjából még a kapualjban fetrengő részeg Ivánt is hozzáadtad a VSZ erőkhöz, a másikon meg jóformán mindenről megfeledkezel (vagy csak nem tudsz).
Mellesleg Nyugat-Európát nem csak jenki erők védték. 1995 táján az Top Gun-ban volt egy lista, hogy akkor mi állomásázott Európában. 5 évvel a Hidegháború vége után is a NATO hadrafogható ereje bőven 2 millió felett volt, ha jól emlékszem. Ez erősen meglepett.
Harckocsik terén is elég jól el voltak eresztve, csak nem éppen 30-35 éves ócskavasak jelentették a tömeget meg elfuserált T-72-ők.
http://www.strategypage.com/militaryforums/567-1622.aspx
Az amiknak megvolt az összemérhető kapacitása, csak Amerikában, nem vállalták az európai állomásoztatás költségét.
Szerinted ahogy nőtt volna egy konfliktus veszélye nem hozták volna át? De. Az F-111F pl. kifejezetten az európai konvencionális háborúra lett trenírozva, de mégis csak két (?) wing állomásozott folyamatosan Lakenhealthben. Az ODS alatt a USA területén levő erők is települtek Irakba. Háború esetén Európába mentek volna.
Nehogy azt hidd már, hogy az általad felsorolt 130 hadosztály folyamatosan a VSZ tagállamok határán volt felsorakoztatva...
Miért is várta volna meg a SZU, amíg átjönnek az óceánon?
Lásd egy sorral fentebb. Ahogy az szovjet csapatmozgások nőttek volna a határ mentén, akkor a másik oldal is lekövette volna ezt.
Kizárólag a légierő dobható át gyorsan.
A nehézfegyverzet nagy része Európában volt letárolva, a személyzetet meg hoztva volt a szállítógép flotta. Őszintén, minek tárolnál több ezer hk-t az USA-ban, ha úgysem ott lenne rá szükség egy háboúrban?
Ebből nagyjából ki is rajzolódik a fejlesztések fő iránya: az oroszok a tömegtermelt páncélosokra hajottak rá, amik egy hét alatt kijutnak a Csatornáig, az amik meg a minőségi légierőre, amire az oroszok erős légvédelmi fejlesztésekkel válaszoltak.
A probléma az, hogy több helyi háború és az El Dorado Canyon is megmutatta, hogy mennyire eredményes a szovjet típusú légvédelem éjszaka az alacsonyan berepülő célok ellen. Kis túlzással lényegében tehetetlen.
Lás Mattihas Rust, El Dorado Canyon - nézd meg hány üteg megsemmisítési zónájába repültek be és hány géppel, az F-111 cikkem részletesen ismerteti - és a Sivatagi Vihar. Ott lényegében csak a MiG-29 gépek tudták szórványosan elkergetni az Varakokat, de lelőni egyet sem tudtak. Az szovjet légierőt 1986-ig lényegében MiG-23-nál fejlettebb gépek nem alkották, a MiG-31 a szovjet területeket védtve volna, nem nagyon futottak volna vele össze Nyugat-Európa felett. A legfőbb okat ennek az volt, hogy lényegében egyáltalán nem volt AWACS gépük, ami volt az is kevés és elég korlátozott képeséggekkel bírt.
A NATO '80-as évek beli stratégiája egy hagyományos európai háború estén az első lépcsős alakulatok mögötti összes komolyabb híd lerombolása lett volna. Onnantól fogva lehet neked akármennyi hadosztályod, képtelenek előrehaladni. Igen, pontonhidakat lehet letenni, de azok kapacitása vickkategóriás és azok megsemmisítéséhez még akkora erőfeszítés sem kell, mint vasbeton és acélhidak széthapásához. A vízem úszó valamik. A közelben robbanó 500-1000-2000 fontos bombák lökéshulláma elég könnyen darabokra tépi őket. Ugyebár Barnes Wallis sem véletlen tervezte víz alatti robbanásra bombáit a gátak ellen...
Végül ugye a politikusok nem vállalták be a világégést, és végsősoron az amerikaiak választott taktikája csak tovább erősítette őket. Ha egy várt háború nem következik be, a minőség útja a fejlesztés polgári alkalmazásai miatt jobban megéri, mint a mennyiségé. Az oroszok ezt nem tudták-akarták felismerni, pontosabban amikor a végén mégis megpróbálták áthidalni a technológiai szakadékot, belebuktak a költségekbe, és így a hidegháborúba is.
Az orosz fegyverkezés és atomfegyverkezés esztelen méreteket öltött lehetőségeikhez képest. Nem feltétlen csak a minőség került sokba. Nézzük meg, hogy milyen programok futottak a '70-es évek végén.
- MiG-31
- Szu-27
- MiG-29 (ez utóbbi kettő még fejleszés alatt volt, az első már gyártásban)
- Tu-22M építés és folyamatos korszerűsítés 1990-ig,
- 6 db Typhoon
- Delta III /IV kifutóban.
- Kirov osztály
- Kijev osztály
- Sovremenny osztály gyártás előtt (bocs az angol névért)
És még lehetne sorolni. Iszonyatosan sok dolgot csináltak egyszerre. Ez még az USA költségvetését is padlóra küldte volna.
A másik probléma, hogy a hatalmas haderő megfelelő szintű felkészítése véleményem szerint soha nem történt meg. Mikor repült egy szovjet vadászpilóta évi 180-0240 órát? Soha. Ennek következményeiről bővebben majd máshol. Megint sikerült több témát részben leírni, ami a következő cikkemben benne lesz. Lassan már az utóbbi 2 hónap kommentjeiből összerakhatom :)