balee66#170„elektron: hol itt, hol ott van, néha ugrál, máskor eltűnik, de senki sem tudja hová”
Röviden. az elektron fluktuál.
Spinnel rendelkező részecskék pedig "spinelnek", azaz perdülnek, bár valójában nem mennek azok sehova, és nem is forognak a saját tengelyük körül sem (pontszerű test ilyet nem tehet).
De arra nem szoktak gondolni, milyen lehet a -spin (negatív spin)? Csak nem visszafelé megy az idő? :)
Az elektron, de amúgy minden részecske fluktuál. Más okokból, de a részecskék helye és sebessége egy időben nem definiált, meghatározhatatlan, azaz nem tudjuk (határozatlansági-elv).
Csak annyit tudunk, hogy a részecskék valahol, valamilyen valószínű helyen vannak, és valamilyen valószínű sebeséggel mozognak.
Hát, ez van gyerekek, lehet bizonytalankodni: valószínű világban élünk :)
Egyébként ezért (is) van igaza shandix-nak, és annak a tudósnak, aki azt mondta, hogy „hogy az "élet" egy olyan dolog amit mintha az univerzum hozott volna létre saját maga megismerésére”, ugyanis a káoszelmélet globális keveredés nevű tétele szerint minden tipikus tényezőkkel indított rendszer közel kerül az összes állapotához (a Wikipédia így írja: "A káoszelméletben szereplő globális keveredés egyik jó példája, mely szerint tipikus kezdőfeltételekkel indítva hosszú idő alatt az összes lehetséges állapothoz közel kerül a rendszer.").
A részecskék még mindig fluktuálnak, főleg szubatomi szinten, de nem csak két állapotuk van, hanem annyi, amennyi a részecske hullámfüggvénye megenged (gyakorlatilag végtelen). Ily módon tehát, amikor a részecskék "nem itt vannak", azaz a fluktuáció következtében épp a "nem létező" állapotukban vannak (ha úgy tetszik, nincsenek is, avagy halottak), akkor alkotják a párhuzamos valóságokat (a 11., és a többi sok-sok dimenziót).
Shakata, neked is igazad van, ugyanis ez a részecskespin a magyarázat a "99,999998 %-os" térfogathiányra, azaz a nagy ürességre.
(Elég felületes és pontatlan ez így, de talán érthető.)