kukacos#36
Irreleváns dologról beszélsz. Marshallair jól mondja: a *végső* robbanás bekövetkezte azon múlik, hogy a nukleáris láncreakciók leállásakor mekkora a csillag tömege. A szóban forgó esetben épp az a lényeg, hogy a csillag tömege lényegesen változik élete során, és a kezdőtömege lényegesen eltér a robbanáskori tömegétől.
A másik dolog, amit rosszul tudsz, hogy az elvi határok, mint a Chandrasekhar-határ, mindig a csillag magjára vonatkoznak, sosem az egész csillagra. A források többnyire pontatlanok és nem foglalkoznak ezzel. A valódi mérethatárok sok mindentől függhetnek, pl. a csillag forgási sebessége, a robbanás típusa, stb. Pl. úgy becsülik, hogy neutroncsillagok nyolcszoros napnyi kezdőtömegű csillagoktól felfelé alakulnak ki (noha a csillag összeomló magjának valóban csak 1.4 naptömegnyinek kell lennie). Fekete lyukak hússzoros naptömegtől felfelé.
Hozzáteszem, hogy szerencsére, mert ez azt jelenti, hogy egy felrobbanó szupernóva anyagának 90%-át kiszórja a környező térbe, amiből aztán bolygók tudnak kialakulni. Csak a maradék, néhány naptömegnyi anyag "fagy be" a neutroncsillagba.