Még a század elején fedezte fel Irving Langmuir Nóbel-díjas kémikus, az atomos hidrogén extrém hővezető képességét.
Bizonyos körülmények között ez a hővezetés olyan extrém, mintha egyenesen termelődne!
Egy MAHG gépezettel a betáplált elektromos energiának olyan 30X-osát lehet visszakapni, igaz sajna hőenergia formájában, lásd linken a kísérleteket.
Azonban, ha egy a fenti cikkben is leírt termikus fényelektromos cellával próbáljuk kinyerni az energiát, akkor is egy 30-60%-os hatásfokkal számolva a betáplált elektromos energia 10-20X-osát kaphatjuk vissza!!!
Plusz ugye még az extra hőenergia. Mindezt egy viszonylag egyszerű szerkezettel, ami mozgó alkatrészt nem tartalmaz.
Mellesleg a hírhedt hidegfúziós kísérleteknél is a leggyakrabban tapasztalt rendellenesség az az extra módon termelődő hő. Ha neutronokat nem is tudtak minden esetben kimutatni, és így joggal mondhatták a magfizikusok, hogy nem nukleáris reakcióról van szó, nem hidegfúzióról, azonban a rendellenesen megjelenő extra hő elég gyakori volt a különböző kísérleteknél.
És akkor még egy kis adalék, csak egy kérdés: tudja valaki hogy miért is robbannak fel a nikkel-metál-hidrid aksik viszonylag gyakran?
Ezek gyakorlatilag tartalmazzák azokat a komponenseket, amelyek a MAHG cellában is találhatók, atomos hidrogén (a fémben oldva), elektromos áram, és platina/palládium/nikkel csoportba tartozó fémet, mint katalizátort.
És akkor gondolkodjunk még egy kicsit távolabb. Kozmikus szinten a hidrogén nem molekuláris, hanem atomos formában létezik leginkább. Ha az atomos hidrogén általában mutatja ezt az egyelőre nem teljes tisztázott reakciót, akkor az az egész kozmológiát alapvetően változtatja meg.
Befolyásolja a csillagfizikát, az óriásbolygók fizikáját, a galaxisokban levő hidrogénfelhők fizikáját, a kozmológiát magát. Hiszen a magerőkön kívül létezik még egy hasonló nagyságrendbe tartozó általánosan működő erő/energia.
Na de ez természetesen szájenszfiksön, mindaddig amíg nem sikerül egyértelmű választ adni a reakcióval kapcsolatban felmerülő kérdésekre, nem sikerül egyértelműen és stabilan reprodukálni a jelenséget.