szivar#299
Hihihi. Egy menetben megtanulni mindent? :)
"Először egy dióda abszolút értékbe rakja a szinuszt..."
Gondolkodj inkább négy diódában, manapság már inkább az használatos (kivéve a feszültségsokszorozókat, meg egyéb egzotikus dolgokat) lsd.: Graetz-híd. :) [Valahogy nem értem én ezt az abszolút értéket, de valami rémlik a szinuszhullám és az egyenfeszültség közti különbségről, meg valami területekről, átlagról, meg ilyen fasságokról - én gyakorlati oldalról jegyzem meg a dolgokat. OutU=inU * 1.41, oszt' jó napot. Végül is a szinuszhullámok csúcsfeszültsége is ~325V, de... Na inkább hagyjuk.]
Ez a lüktető egyenfeszültség alapesetben egy kondenzátort tölt, amely mintegy 'kisímítja' a rendelkezésre álló egyenáramot. Lényegében a kondenzátor fokozatosan töltődik fel nullától a lüktető egyenáram csúcsfeszültségéig. Üresjáratban (azaz ha egyáltalán nem vesz fel delejt az ember a kondiból), akkor ez az érték a meghatározó, de ezért má' kár is tápegységet készíteni. Valahol a kondenzátor utáni résztől számolhatunk valóban egyenfeszültséggel. A kivehető maximális áramerősséget a graetz-híd előtt lévő váltakozó feszültségű áramforrás belső ellenállása (hálózat esetében ez közelít a nullához), illetve a 'simító' kondenzátor kapacitása határozza meg. Meg az, hogy a graetz-híd diódáiból mikor jön ki a füst - az amperek hatására. :)
Terhelés hatására valami olyasmi lesz a jelalak, hogy egy vonyáson sok bumszli, jóval a nulla potenciál felett. Ötven hertzes váltakozó feszültség esetén másodpercenként mintegy 100 bumszli fog keletkezni. Ezt nevezik brummnak, vagy minek. Ellenben ha lóbaszó kondit rak az ember egy minimális terhelés elé, egy elég alacsony belő ellenállású áramforrással, akkor simán ki lehet spórolni a feszültségszabályzó elektronikát. Elméletben. De gyakorlatban többnyire kelletik.
No, a feszültségszabályzó elektronika az megint egy más tészta. :S Kapcsolóüzemű vagy disszipatív? Ezeregyféle módja van a megoldásoknak. Erősen függ attól, hogy mekkora áramerősség kelletik, mekkora feszültség, mekkora brumm megengedett, mekkora zaj megengedett a tápban, mekkora helyre kell bezsúfolni, mennyibe kerüljön, ésatöbbi. Meg kell találni az optimális megoldást.
Meg lehet úgy is oldani, hogy egy tranzisztoron átfolyó áram erősségét változtatván töltjük a második bufferkondit, illetve be és ki kapcsoljuk azt az ominózus tranzisztort, ezáltal tartjuk egy szinten a kondenzátor feszültségét. Ezen eseteknek szinte mindegyikében mintegy le lesz vágva a bumszlikkal tarkított egyenáram teteje. Az első verzióban nagyrészt el lesz fűtve a felesleg, a másodikban meg nem kerül a helyére a felesleg - ez utóbbi energiatakarékosabb. Remélem érthetőn sikerült megfogalmaznom. :S
A 'modern' tápegységekben is használnak transzformátort ha alacsonyabb feszültség kelletik. Ezt a trafót cicerélik a változó kitöltésű négyszögjlekkel, és a másik 'oldalon' ösmét egyenirányítják, szűrik, stabilizálják. A trafó meg minimum élet és vagyonvédelmi szempontokból kelletik. :) Még a mobiltöltőben is van...
Na nem ragozom tovább, mert úgy is csak hobbyként kezdtem neki a hülyeségeknek, s nem ezt tanultam.