BlackRose#73
Nem forgatom ki a szavaidat. Nem is az ITER az amiről én beszélek (az csak az egyik út és éppen azt mondom, hogy nem egy uton kell járni mert akkor nagy a kockázat és azt jelenti, hogy valami úton magakadályoztuk a másik konkurens utakon járást).
Különben a technológiai fejlődés nélkül most is az a kis (a jelenlegihez képest) értéktelen és bizonytalan világban élnénk (már az a kevés ember aki képes lenne fennmaradni a technológiai fejlődés nélkül). Össze sem hasonlítható a régi primitív élet és a modern élet, persze mikor jobbat nem ismersz akkor az a jó ami van.
És senki sem mondja, hogy ez volt az egyetlen út és azt sem, hogy ez volt a legjobb, de az emberiség ere volt képes ez a valóság a többi csak filozófia a többi csak elmélet. És nincs olyan, hogy "kivezet a bajból", az élet problémák megoldásának folyamata, ha nincs probléma nincs élet... a kérdés csak, hogy az előttünk álló problémákat képesek vagyunk e olyan tempoval megoldani, hogy egy előre tudjunk haladni, hogy ha néha van is egy-két lépés hátra, ha néha van is némi visszaesés, némi kár... de hoszabb távon előre haladás legyen. Eddig ebben sikeresek voltunk és hiszem azt, hogy a jövőben is azok leszünk de éppen ezért kell új módszereket, új technológiákat felfedezni és alkalmazni, mert a jelenlegiekkel nem leszünk képesek folytatni a fejlődést... és ha a fejlődés megáll az emberiségnek vége. A földön élő majdnem 7 milliárd ember nem tud abban megegyezni, hogy mi az ami fontos, hogy milyen cél van (mert ez mindenki esetében más más), de abban, hogy a közös célunk a fennmaradás és a fennmaradás csak fejlődés melett lehetséges abban meg tudunk egyezni. Ezért kell kölünbséget tenni a közös és a magán között, a közös értékek eszköze a szabály nem pedig a parancs, a közös értékek nem végső cél felé mutatnak hanem egy absztrakt szabály rendszerhez amelyben sok sok kisebb nagyobb cél megvaléósításara van esély, nem az a kérdés, hogy mit, hanem az a kérdés, hogy hogyan. A politikának ezzel kellene foglalkoznia, a hogyan az a politika kérdése nem pedig a mit. És ha a szabály rendszer jó akkor sok ember, sok cég és sok szervezet különböző hasznos dolgok létrehozásán dolgozhat, olyan dolgok létrehozásán amely nem érdekel bennünket de a végén mindannyian élvezni fogjuk az eredményét.
Amikor az emberek elkezdtek dolgozni a számítógép ötletén, senkit kurvára nem érdekelt a dolog, főleg nem a politikát és a közvéleményt... de az a néhány ember mégis csinálta és ma mindenki óriási hasznot élvez ez miatt, sőt mondhatni lehet, hogy az a jelentéktelennek megítélt apróság lett a jelen kor meghatározója az ami nélkül már elsem tudjuk képzelni az életet és ami nélkül sokkal de sokkal szegényebb életet lehet élni.
Nem volt itt semmi központi cél, semmi központi döntés, semmi 400 milliárdos terb... csak szabályok amelyek keretében szabadon dolgozhatott az ember és az eredmény elképesztő lett nem csak annak aki ezt csinálta hanem mindenkinek.
Különbséget kell tenni a cél-irányitott ember (nem a saját célja) és a szabály-irányított ember között az egyik rab a másik szabad ember. Az egyik csak azt csinálja amit lerajzolnak neki (építi a meglévőt) a másik kreatív, innovatív és a fejlődés alapja.