• halgatyó
    #123
    Na, ne akarom tovább húzni az idegeket. szóval a mosogatóm alatti szifonnak kb. annyi köze van a Venturi csőhöz, mint egy rakátahajtóműnek.
    Vagy mint a trikónak a télikabáthoz... ennek is és annak is van eleje, meg hátulja, meg két ujja. A télikabát tulajdonképpen egy igen vastag anyagú és hosszúra szabott trikó, ja.

    Szóval: ha megkérdezel 100 műszakilag valamilyen szinten képzett embert, hogy mi az a Venturi cső, akkor eljuthattok az egyketted-ró-szor-vénégyzet-plussz-ró-szor-gé-szer-há-plussz-pé-egyenlő-konstans képletig is.
    Esetleg még az is szóba kerül, hogy mindez a nem összenyomható közegek áramlására érvényes.
    Lehetne persze a közeg lassú (izoterm) térfogatváltozását is figyelembe venni, sőt a nagyon elszántak akár adiabatikusan is vizsgálhatják, esetleg majdnem reális (Van der Waals erők figyelembevételével)

    A rakétahajtóműben nem ennyire "konszolidáltak" a folyamatok. A fúvóka egy részében hangsebesség alatti az áramlás, más részében hangsebesség feletti, közben az égéstérre jellemző 50-100 bar nyomás lecsökken 1 bar körülire, és a hőmérséklet is jelentősen változik.

    Az égéstér hőmérsékletén a vízmolekulák (H2+O2 üzemanyag esetén) NEM elhanyagolható %-ban felbomlott állapotban vannak, a közeg hűlésekor a dinamikus egyensúly a H2O molekulák felé tolódik el, vagyis energia szabadul fel. Emiatt még az adiabatikus reális gázokhoz képest is bonyolódik a helyzet.

    Összefoglalva: a KÖZISMERT Venturi cső annyiban hasonlít a rakétahajtóműhöz, mint a kismadár a B747-hez vagy a kabát a trikóhoz. Attól, hogy valahol egy cső-SZERŰ valami szűkül vagy tágul s valami áramlik benne, attól még lefolyószifon is lehet vagy rakétahajtómű.

    Tisztelettel: egy atyafi.