kukacos#147
Gosub abban téved, hogy az emberiség kihalás szélére sodródása szükségszerűen a kihalás szélére sodorta volna az egész élővilágot is. Az ember akkoriban nem volt valami túl sikeres állatfaj; valaki úgy jellemezte, az élővilág tolvajai voltunk. Semmilyen testi jegyünk nem kiemelkedő, lassan futunk, gyengék vagyunk, etetni kell a marha nagy agyunkat, az élelemhez nehezen jutunk hozzá, csak néhány növényt tudunk direktben megemészteni. A mai emberszabású majmok Afrikában például sosem voltak többen, mint néhányszor tíz-százezer példány; az ember valami hasonló lehetett hetvenezer éve. Ha a vulkánkitörés például lecsökkentette annak a pár nagytestű fűevőnek vagy növénynek a gyakoriságát, amit a szavannán kóborló pár ezer éhenkórász ember akkoriban fogyasztott, akkor nagyon komoly veszélybe került az emberiség - noha a többi állat gyorsan kiheverhette a csapást.
Egyébként ez jól példázza, hogy az értelmes lények kialakulása milyen törékeny és alacsony valószínűségű. A nagy agy inkább hátrány, mint előny, amíg a civilizáció meg nem jelenik - onnantól uralkodóvá teszi a fajt a bolygón, de nagyon rögös az út. Ha Toba egy kicsit nagyobbra sikerül, a természetnek talán újabb százmillió évébe kerül, amíg egy másik faj ismét feltalálja a nagy agyat.