kukacos#213
Nem olyan egyszerű az. Ma se hagyják őket szabadon huzigálni.
Egyrészt aki jelenleg a tákolmányt vezeti, nyilván egy erős figura (azért vezeti), és nyilván az egész tákolmányra igényt tart, mert neki az az érdeke. Ha történetesen egy véreskezű diktátorról van szó, évtizedekre konzerválni tudja a tákolmányt.
Ha a véletlenek összjátéka során az ellentétek mégis elviselhetetlenné válnak és a felszínre törnek, mondjuk elkezdi egymást öldökölni az a pár nép, akiket szerencsétlenül egy vonalzó alá szuszakoltak úgy száz éve (mert épp ott volt a német parancsnoknak birtoka vagy mittudomén), bejönnek a képbe a nagyhatalmak, akik rettenetesen fáznak attól, hogy új államok jöjjenek létre. Egyrészt ez dominóhatást indíthat el olyan helyen, ahol épp nem akarják ("ha nekik lehet, nekünk is"), másrészt az új államocskák elkezdik átrendezni a szomszédság lehetőségeit és érdekeit, ami megint csak kiszámíthatatlan következmény. Szóval a nagyhatalmak általában az ország egységéért fellépőket támogatják, tovább húzva a szenvedést.
Harmadrészt ezen államok vezetői nem rendelkeznek politikai kultúrával. Általában mindkét fél a mindent vagy semmit variációban gondolkodik, kompromisszumokat nem tesznek. Ha valamelyik fél erősebb (márpedig valamelyik fél mindig erősebb), az egészet akarja, erővel. Inkább a kést szeretik forgatni egymásban, mint a tollat a szerződéseken.
Európa segíthetett volna, ha a függetlenítési folyamatban népszavazásokkal döntenek a területi hovatartozásról.