kukacos#200
Ácsi emberek. Az hogy lövöldöznek Afganisztánban meg Irakban is, az csak a játszma kisebb része. Rendkívül kemény politikai alkuk, segélyezés és országépítés megy a háttérben. Próbálják megtalálni azokat az embereket, akik képesek az országot vezetni, ha az amik elmentek. Afganisztán miniszterelnökét először Kabul polgármesterének csúfolták, mert csak odáig terjedt a hatalma, ma már rengeteg hadúrral és törzsi vezetővel van szövetségi viszonyban. Építik az infrastruktúrát, segítik a helyi lakosságot, hogy megnyerjék a támogatásukat. Tanultak Vietnamból, tudják, hogy széllel szemben nem lehet, a helyzetet csak helyi politikai erők tudják stabilizálni.
Afganisztánban az elmúlt 8 évben megduplázódott az életszínvonal. Erőműveket építenek, öntik a segélyeket a szegény vidéki területekre. Azt akarják elérni, hogy az afgán paraszt érezze, arról kell döntenie, mi a fontosabb: a családja és a jószága, vagy Mohamed szakállának szőr szerinti követése. Lakossági támogatás nélkül a gerillák ellehetetlenülnek. Irakban már van eredmény. Egyébként ugyanez zajlik Gáza-West Bank vonalon is.
A játszma igazából azért bonyolult, mert mind Irak, mind Afganisztán egy nevetséges határokkal összetákolt bódé, amit valójában tízfelé kéne szabdalni, de ezt meg politikai okokból nem engedhetik, mert destabilizálná a régiót. Afganisztánban további nehezítés, hogy a gerillákat egy másik állam lényegében támogatja, aki ellen nem lehet nyíltan fellépni, ráadásul a lakosság hagyományosan ellene van a központosításnak. Ez az amik nehéz haladásának oka, és nem a gerillák hatékonysága vagy a légierő által ledobott bombák száma. Az is hendikep, hogy elvi okokból demokráciát akarnak, de egy ilyen országnak csúfolt tákolmányt igazából csak egy diktatúra tud egyben tartani.
A hadsereg csak egyetlen (bár erős) kártya a tekintélyes pakliban.