Kezdetben maga Peary is azt hitte, hogy az eszkimók valahogy sikerült levésegetniük kisebb vasdarabokat a nagy vastömbből. De később kiderült, hogy másképp munkálják meg a fémet.
A York-foki meteorit annak idején eredetileg (gleccser?)jégre hullott. Maga az esemény pedig meteoritzápor volt. Később a jég elolvadt, és a meteroitdarabok felszínre kerültek, keveredve a kövekkel. Nemcsak a néhány nagy vastömb található meg a helyszínen, hanem közepes nagyságú vasdarabok is, sőt egészen kicsik is.
Négy óriási vastömb, öt közepes vasdarab (a nagyobbaknak rendre külön nevük is van: ,,kutya'', ,,asszony'', ,,férfi, ,,sátor'') de ezek mellett még számtalanul sok kicsi vasdarab is fellelhető.
Az ottani eszkimó csoportok nomadizáló életet folytattak. Eszközeik kőből, csontból készültek. De megtanulták ezeknek a kicsifajta (diónyi) vasdarabkáknak a felhasználását is. Tudatosan keresgélték a kicsi, diónyi méretű vasdarabokat.
Aztán elvitték őket az óriási vastömbökhöz. Ezeket a vasóriásokat használták üllőnek!
De honnan vettek kalapácsot? Mivel a helyi, gneiszből való kötömbök alkalmatlanok voltak kalapácsként való felhasználásra (törékenységük miatt), ezért külön e célra bazaltdarabokat hoztak. Az egyik óriás vastömb mellett legalább tízezer bazaltkalapácsot találtak a kutatók. A bazaltot az eszkimók rendszeresen és tudatosan idehozták, 50 km távolságból, nemzedékeken keresztül, talán akár egy évezred hosszan is. A diónyi vasdarabokat a nagy vastömb adta üllőn munkálták meg a bazaltkalapácsokkkal.
Érmeszerű lemezekké hidegkovácsolták a vasdiókat. Ezekből a lemezekből köszörülték ki aztán az eszközeikhez szükséges pengéket.
Mindvégig csak hidegkovácsolási technikákat alkalmaztak, izzítással való lágyításról vagy öntésről nem ismeretesek adatok itt. Ennek nemcsak az az oka, hogy nem ismertek melegkovácsolási vagy öntési, hegesztési technikákat, hanem az is, hogy az eszkimóknál nagyon ritka a tüzelőanyag* A hidegkovácsolást mutatja, hogy a megmunkált fémdarabok a sok gyötrés miatt rendkívül keményekké váltak.
________________________________________________
* Az eszkimó csoportok jelentős része az sarkköri erdőhatártól északra él, nincs élőfa, ezért fűtő- és világítóanyagként kénytelenek tengeri emlősök zsírjával, uszadékfával, esetleg bokrokkal, mohával beérni. Nagy érték a fa (cserekereskedelem vagy uszadékfa révén jut jutnak hozzá esetleg). Például egyik csoportnál a fa ritkaságát, értékességet az is szemlélteti, hogy szinte fizetőeszköz-számba ment, és nagy értéke volt: pl. a sámánnövendék az őt beavató sámánmeternek egy fapóznát adott fizetségül. Meg volt olyan, hogy a szánt is kénytelenek voltak részben csontokból készíteni, sőt, jégtalpakat is alkalmaztak. Számos eszkimó csoport hó- vagy földkunyhóban lakott. Olyan mesét is olvastam, ahol két csónakozó eszkimó a vízben uszadékfát látott úszkálni, és mint valami nagy kincset vontatták haza, sőt mivel ketten voltak, össze is vesztek rajta.