kukacos#29
Ha az emberek itt néha olvasnának híreket, akkor azt is tudnák, hogy az immarsat-rendszer történetesen 24 automata jelsorozatot küldött a szervizközpontba a műszerek meghibásodásáról, feltehetőleg aközben, amikor a repülőgép szétesett. A franciák amerikai "műholdas segítséget" kértek a gép megtalálásához, nyilván arról van szó, hogy a rádióadásokat figyelő kémholdak segítségével ezeket a végső rádióüzeneteket nagyon pontosan be lehet mérni. Pár nappal a gép lezuhanása után az amerikai segítség hatására már "nagyon pontosan" meg tudták mondani, hol zuhant le a gép.
A probléma nem itt van: egy tíz kilométer magasan szétszakadó repülőgép roncsai akár több tíz kilométeres sávon szóródhatnak szét, a tengerfenékig tartó félórás út során a roncsokat meg az áramlatok is csúnyán arrébb rakhatják. De hoztak már fel rögzítőt sok kilométer mélyről, nem csak a cikkben is említett esetben, szóval én adok neki úgy 50% esélyt :)
Az ócaeáni repülések során "nem szokás" tartani a kapcsolatot. Viszont azon már én is elgondolkodtam, hogy van-e ennek értelme manapság: a fekete doboz simán párhuzamosítható lenne egy műholdas on-line adatrögzítéssel. Több társaság már most is repülés közbeni internetet szerel fel, sok gépről telefonálni lehet. Az immarsat-rendszer egyébként kicsit ilyen, a szervizközpont repülés közben utasításokat adhat a gép berendezéseinek, mit monitorozzon, stb. Ilyen esetekben viszont sokat segítene, hogy a balesetet vizsgálók nem tapogatóznának teljes homályban.