"HA A VILÁGEGYETEM TÁGUL, MI AZ AZ ERŐ AMI ARRA KÉSZTETI, HOGY TÁGULJON, ÉS HOVA TART, MI LESZ, HA TELJESEN SZÉTTÁGUL, MI AZ AZ ERŐ, AMI ERRE KÉSZTETI?"
A világegyetem az ősrobbanás után azonnal elkezdett tágulni. A tágulással ellentétesen hat a gravitáció, ami a tágulást elvileg valamikor megfordítaná (jojózó világegyetem), de még nem tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy: 1. a végtelenségig tágul 2. tágul egy ideig, majd újból összesűrűsödik egy pontba (ez a jojó) 3. tágul, majd megáll (statikus világ)
Ahhoz, hogy ki tudjuk választani a fenti 3 lehetőségből az igazit (persze nem lehet kizárni egy 4. lehetőséget sem, de ezt most hagyjuk), pontosan tudni kellene: 1. a világegyetem korát (kiterjedését) 2. a világegyetem össztömegét (látható+sötét anyag).
Különben most állítólag épp olyan állapotban vagyunk, ami kritikus, tehát innen bármerre mehet a világegyetem a fenti 3 lehetőségből.
Nos, ezt mind szép és jó, de van egy szépséghibája a fenti magyarázatnak: a világegyetem nem csak tágul, hanem gyorsulva tágul! Ezt a tudósok nem tudják megmagyarázni, ezért bevezették a sötét energia fogalmát, amely a gravitációval ellentétesen hat: röpíti szét a világegyetemet.
"PEDIG NINCS GRAVITÁCIÓ AZ ŰRBEN, MÉG IS HOGY MŰKÖDIK EZ AZ ERŐ?"
Az űrben mindenütt van gravitáció. A gravitáció áthatja az egész világegyetemet. Nem lehet előle elbújni. Kb.
A galaxisok ütközésére az a magyarázat, hogy habár - mint már írtam az előző hozzászólásomban - a világegyetem összességében tágul, de helyi szinten a gravitáció felülkerekedik a táguláson, és ott az anyag csomókat képez. Kis csomókat (mint te vagy én, vagy bolygók, csillagok), és nagy csomókat (galaxisok, galaxishalmazok). Ezen nem kell csodálkozni, nincs benne semmi rendkívüli. Általános <-> sajátos (egyedi)