Vajon mit várnak tőlünk a nők egy randevún?
-
#229
A szexualitás inflálódása és devalválódása tény, és ennek gépszíjja sokakat magával ragad, és valóban Ember legyen aki a saját elképzeléseivel, értékrendjével talpán tud maradni - mikor azt egy világ tartja ódivatúnak, dilettánsnak sat.
A lényeg hogy az ember a szituációt ne tartsa rosszabbnak annál amilyen valójában.
Nem kell a nőknek azonnal bizalmat szavazni, meg kell ismerni őket - szerintem.
Legjobban megismerni pedig sok idővel, és együttéléssel lehet. Nélkülözve a bugyi látogatást.
Ha ő erre azt mondja pár hét, vagy hónap után - ami valójában minden időt összeadva egy két nap -, hogy ha nem fekszel le vele akkor pá, akkor jobb ha megy.
Persze a szexuális vegyrokonságot is ki kell vizsgálni, de úgy hiszem, hogy ezt nem a kapcsolat elején kell abban a fázisban, amikor mint embert még nem ismerik egymást kellően a felek.
Visszakanyarodva:
Az utcán én is sok nőt látok, csinosat, aranyosat, kérkedőt, szeretetre méltót, ribancot, emo-sat sat.
Időnként optikailag még vonzóak is, és még ha azok is: egyik se váltja ki belőlem hogy "Huu... aztaaa'...".
Egyik se vált ki belőlem csodálatot. Túlkoros kislányok, na, ezt kell mondjam.
Kalandozásban nem gondolkodok, értelmét nem látom.
A nő és férfi szerepeket illetően a hagyományok pártján állok.
A férfi a család külügyese, az ész, a kormányos, a nő a család belügyese, az otthon melege, a szív [nem rabszolga].
Namost mikor az ember így keres partnert... kitartás, és bizodalom az Isteni gondviselésben...
Vagy Isten küld egyet vagy...
"Ha egy szép test látására
A szív benned habot vet,
Ne hajts sokat forrására,
S ne fonj néki kötelet:
Oh! mert ez még nem szerelem;
Csak csalóka érzemény;
Csak buborék-gerjedelem
És habként eltűnő kény:
Egész élted pályájára,
Minden napod nyugalmára
Egy kis vér-hab nem elég; -
Egy tenger kell ahhoz még."
/Kisfaludy Sándor/
Ezt mondanám a #146-hoz.
Nem dobbanthatja meg minden jött ment paraszt az ember szívét - úgy igazán.
________________________________
ui: tudom nem vagyok trendi, mainstream, XXI. századi, de nem is akarok az lenni.