#232
Ez a szabadság kérdése elég érdekes dolog. Persze létezik egyéni szinten is, de valójában ha társadalmi szinten a akarjuk megfogni talán többet megértünk belőle. Szerintem a legnagyobb szabadság a rendszerváltás környékén volt, ami akkoriban a nagy társadalmi mobilitásban is tetten érhető volt. Az emberek pillanatok alatt tudtak karriert csinálni, vagy éppen kiesni a krémből.
Ezek jelenleg is adottak egy szinten, de mivel a társadalmi-gazdasági rendszer sokkal rigidebbé vált ez tényleg csak szerencsével/bűnözéssel jön össze.
Ami viszont elmaradt, és ez tény, az pedig egy általános társadalmi gazdasági felemelkedés és ezzel együtt egy erős, gazdaságilag is autonóm középréteg kialakulása. Az emberek egy része, mint rakéta ment az égbe, gyak kisajátítva annak az állami vagyonnak a jelentős részét, ami a rendszerváltást követően szétosztásra került. A többség meg a lassu lecsúszásra, vegetálásra, stagnálásra ítéltetett. Ez utóbbi folyamatokat ugyan ellensúlyozza a roppant olcsó kínai áruk tömege. De ezek ugyanakkor tönkre is teszik az ország termelő képességét és növelik a munkanélküliséget.
Itt persze beszélhetünk elvont filozófia kérdésekről a szabadsággal kapcsolatban, de a fentiek azért nagyjából igazak, és nagyban befolyásolják az egyén lehetőségeit, szabadságát.
#232