• johnsmitheger
    #62
    Elolvastam az angol wiki-s Olbers' paradoxont és ennyire gyermeteg hozzáállást még nem láttam. Végtelen csillógó műtyűrök mindenfelé és a matematikai háttér :DDD Késő esti viccnek is gyenge!

    If the universe is assumed to contain an infinite number of uniformly distributed luminous stars, then:
    (Hát ezt meg honnan vette, már az első "ha" hibás és végtelen naív!)

    1. The collective brightness received from a set of stars at a given distance is independent of that distance; (mondjuk, hogy a foton nem fárad el soha. Ezzel nem is volt baj.(eddig:))
    2. Every line of sight should terminate eventually on the surface of a star;
    (Olbers gondolom 6 évesen álmodta ezt karácsonykor, ez egyszerűen hamis)
    3. Every point in the sky should be as bright as the surface of a star.
    (Ez részben igaz, amikor pont belenézel a napba :D )
    Ezt a srácot mindig beküldték, amikor a hold az égen volt???? Már a szomszédban sem működik...

    Szóval hibás feltételezésekből indul ki és nem jut sehova. A magyar szó erre a balfasz! (elnézést, de az előző hozzászólásomért intést kaptam, ezért ez még a mérsékelt volt)
    Azt hittem egy axiómákból álló rendszer gyermekeként megszületett paradoxont találok erre egy gagyi gyermekmesét. Ezzel óvodában lehetne villogni, de inkább bölcsődében. Olbers nevét törlöm a kontakt listámról...

    A végtelen számú világító és végtelen számú nem világító test hol ad teljes fényt? Másfelől legyen. Dőljön be a fullos fényáradat, még akkor sem tudok elképzelni teljes fehérséget, ha csak egy pici esély is van az interferenciára, akkor már beérkezés előtt szétinterferálják egymást a nyalábok. Kis esélye van, de a végtelenben ugye :)