#47
Tudtam, hogy ez lesz a következő érv. Lehet, hogy van olyan csillag, mely olyan messze van, hogy egész életében egy árva fotonja se jut el a földre, de a valószínűsége megvan, hogy akár csak egy foton is eljut ide, még ha elképzelhetetlenül kicsi is. De ez az elképzelhetetlenül kicsi valószínűség is elég ahhoz, hogy végtelen számú csillag esetén már fényár legyen. Érted, a végtelen csillag végtelen fotont is jelent. Akármilyen kicsit is az esélye, hogy pont ide jön egy foton, ha egyszer végtelen van, akkor mégis özönleniük kellene. Ilyenkor nem számít az, hogy egy csillagból 10 milliárd év alatt 1 db foton jut ide, ha egyszer végtelen van belőlük, már rég elégtünk volna a ránk zúduló végtelelen energiamennyiségtől. Na de asszem már túlragoztuk, kvark szintre ne menjünk le légyszi:)
Én valahogy úgy képzelem el, hogy van a galaxisokból álló univerzumunk a téridőben (akár több is), de valahol vége van, akár a téridőnek is, vagy visszahajlik magába, vagy ki tudja (és akár téridőből is lehet több is, fogalmunk sem lehet róla), ezen kívül meg a semmi, vagy vmi olyan, amit esélyünk sincs most elképzelni. De az egész nyilván végtelen, hiszen minden 'után' lehet vmi más. De ez csak egy nagyon szubjektív vélemény, mert ez már túlmutat a legnagyobb tudósaink képzelőerején is.
Sajnos sosem ismerhetjük meg, mert az nagyon igaz, hogy a világegyetem számunkra véges.
#47