#29
Bárhogy is nézzük a jelenlegi fizikai modellek nem adnak választ arra a kérdésre, hogy egy fénysebességgel szerteszét rohanó végtelenül homogén anyagból hogyan is jönnek a létre a nagy léptékű struktúrák, rendszerek az élet maga. Amikor egy termodinamikai szempontból maximális entrópiájú anyagból a tért tágulásának következtében még a kezdeti állapothoz képest is sokkal kevésbé komplex rendszerekhez, relatíve még nagyobb entropiájú állaptba kéne eljutni.
A valóság ugye az, hogy volt egy kezdeti magas entrópiájú (rendezetlen) állapot és onnan jutottunk el egy struktúrált, komplex állapothoz, miközben a tér is tágult, ami ha a kezdeti rendezetlenséget őrizzük meg, akkor is a rendszer egészének entrópiájának növekedését kéne hogy jelentse. Ebben az értelemben az ősrobbanás kifejezés is helytelen. Fizikai értelemben ez nem robbanás, mert sokkal inkább komplex rendszerek hihetetlen burjánzásához hasonlít, amire szintén használhatjuk a robbanás kifejezést, de nem fizikai, hanem inkább biológiai értelemben.
Persze lehetséges, hogy amennyivel tágul a tér annyival válnak rendezettebbé a rendszerek így az univerzum egészének entrópiája állandó. De szerintem nem az. A felfúfódás elmélet is ellentmond ennek. A felfúvódás makrofizikai szinten csak úgy lehetne igaz, ha nem nagyítódnának fel a vákuumfluktuáció okozta eltérések, amik alapját jelenthetik a nagy léptékű kozmikus struktúráknak. De akkor viszont az egésznek nem lenne értelme.