#137
Számolásnál csak a sebesség nagysága kell, az iránya nem, ami írsz akkor lenne igaz, ha lineáris algebrát használva vektoriálisan számolnánk, de most csak skalármennyiségek kellenek, az irányok benne vannak a képletekben. Ha egy 100-al menő vonaton hátrafelé eldobsz egy követ 10-el, akkor az 90-el fog menni, nem -90-el. De ez a példa tovább nem jó, mert a míg a vonat egy zárt rendszer, addig a kísérlet nem, mert a barna közegben (ami az éter volna) mozognak a cuccok. Mintha ha a sodrással szembe eveznél, vagy a széllel szembe dobnál vmit. De a fény nem így viselkedik, nem gyorsítja vagy lassítja fel a sebességét a Föld ("éter"-hez képesti) mozgása. Itt van a számolás ami megmutatja, miért tart különböző ideig a két út megtétele elvileg. Ez az egyszerű képlet megérthető, és nyilvánvalóan igaz, de a fény nem így viselkedik, próbálj már elrugaszkodni a Newtoni fizikától.
Különben is magadnak mondasz ellen, mert elismered, hogy minden relatív. A relativitáselmélet alaptétele, hogy nincs kitüntetett inerciarendszer. De ha a fény sebessége hozzáadódik a Föld sebességéhez, akkor a kísérlet szerint kiszámítható a Föld sebessége, ez eddig nyilvánvaló. De a Föld sebességét mihez méred? A kísérletben a körülötte lévő űrhöz/vákuumhoz/éterhez akarták kiszámolni (mi jól tudjuk nem lehet, mert az űrben mozgó tárgyak sebességét nem lehet a semmihez, az űrhöz, mint fix rendszerhez viszonyítani). De ha ez mégis sikerülne, akkor lenne egy kitüntetett inerciarendszer, amihez mindent mérhetünk, az éter, akkor pedig mégsem minden relatív. És még számos ellentmondást okozna, ha a fény nem lenne állandó sebességű.
#137