• remark #364
    "A kérdés ugye az lenne, hogy milyen a feltételek jellege. Általában annyi, hogy legyen elég fedezeted és vállalj garanciát arra, hogy kifizeted a tartozást."

    Számodra, aki cukros bácsikkal érvelsz (ez nem flame, hanem a logika alátámasztása), elég kellene lennie a következõ indoklásnak:
    1) a bank érvényesítheti az érdekeit, ha akarja (ezt már nem cáfolod)
    2) a bankot ugyanolyan mocskos önzõ alakok irányítják, akik azt a kaotikus tömeget is alkotják, akik szerintetek a válságokat okozzák
    3) a bankot irányító mocskos önzõ alak, a saját érdekét fogja szem elõtt tartani, és mivel eszköze is van annak érvényesítésére, ezt ki fogja használni

    Tehát milyen a feltételek jellege? Olyan amilyen a banvezetõk egyéni érdeke szükségessé tesz. Konkrét példák, és a részletek megvizsgálása nélkül is ki lehet következtetni, hogy hogyan alakul az ok-okozat viszony. Ha valaki elõnyt tud kovácsolni egy helyzetbõl és a motivációja is megvan rá, akkor elõnyt fog kovácsolni.

    Egyébként még mindig a lényeget nem érted. Nem elég hogy te garanciát vállalj, az a lényeg hogy bank úgy gondolja-e hogy te tényleg teljesíteni fogod a feltételeit. A bank szabja meg a feltételeket, és bank dönt arról te esélyes vagy-e a teljesítésükre, vagy sem. A bank dönt arról is, hogy milyen biztosítékok szükségesek és milyen eszközökkel kell az általad vállaltak teljesítését biztosítania. Nincs olyan pontja a folyamatnak, ahol te döntesz. Mikor a bank pénzhiányos idõszakot teremt, akkor a hitelekre nagy az igény, és több feltétel is lenyelethetõ a hitelfelvevõvel. Ez tiszta üzlet, itt morális kérdéseket nem szabad idekeverni. Pénzhiányos idõszakban az is hitelért fog sorbanállni, aki egészen addig jól megvolt nélküle, mert két lehetõsége van: vagy megdöglik (vagy a pénzhiánytól, vagy mert szembemegy a bank akaratával) vagy felveszi a hitelt azokkal a feltételekkel, melyeket a bank megszab.

    Példának mégis mit kellene írnom? Az összes hitel ilyen.
    -Ha jól szolgáló tagja vagy a társadalomnak, akkor kapsz fizetési elõleget (személyi hitel, fogyasztási hitel, általános hitel - lakossági szint, én is így kaptam hitelt).
    (Hogy mennyire vak módon dönt a bank attól függetlenül hogy mi a valós helyzet, pusztán az adott hiteltermékre vonatkozó saját kalkulációi alapján, arra jó példa hogy lakáshitelt végül nem kaptam, pedig azóta is a havi törlesztést jóval meghaladó felesleges forrásom marad minden hónapban, de hitelt azt mégsem kaptam. Mindegy, már nem is kell, mert azóta megváltozott a hozzáállásom.)
    -Ha becsatlakozol az általunk dominált nemzetközi erõforráselosztó hálózatba (~piacnyitás, "privatizáció"), akkor kapsz hitelt (Bolívia, Magyarország, stb. - állami szint).
    -Pl. ha pl. hajlandó vagy kivágni az erdõidet és exportra termelni élelmiszert, miközben a saját embereidnek enni sem tudsz adni, akkor kapsz hitelt (lásd pl. Afrika).
    -Ha hajlandó vagy szépen csendben megtermelni számunkra a kábítószert mellyel a lakosságunk egy részét elhallgattathatjuk, akkor kapsz hitelt (most épp Afganisztán).
    -Ha háborúzni támad kedved (lásd USA), akkor ha a bank kívánságának megfelelõ helyre és módon ütsz oda, akkor megkapod a hiteleket.
    -Ha hajlandó vagy olyan élelmiszert termelni, amit a következõ 5 éves tervben megszabtunk, akkor kapsz hitelt (lásd pályázatok).
    -Ha hajlandó vagy az országod számára a kiosztott szerepet betanítani, akkor kapsz hitelt.

    Gyakorlatilag az ÖSSZES hitelkonstrukció mindegyike CÉLHITEL, az általános hitel is, csak ott a feltételek mások, "általánosabbak". De olyan nincs, hogy bemész a bankba és azt mondod hogy kérek pénzt, mert íme havonta ennyi a bevételem. Majd a bank megmondja hogy neked tényleg ad-e, és itt a végsõ szót mindig a bank mondja ki, és nem te.

    Az eddig leírtak nem szólnak másról mint amit eddig is állítottam. A hitelalapú pénzrendszer a kapitalizmus nevu" társadalomirányítási rendszer kezébe adja az eszközt a célok megvalósíttatásához (koordinációhoz, menedzsmenthez). A fiat money rendszer lehetõséget ad a rendszer határait még kijjebb tolni, még nagyobb hullámokat generálni, a válság jeleit elkendõzni, majd még nagyobb borulásokat okozni, melyekbõl aztán még nagyobb haszon származhat... a beavatottaknak. A világ egyesítéséhez világméretu" válságot kell okozni, USA méretu" (lásd XX. század eleje, vagy lásd függetlenségi háború ideje) vagy EU méretu" (szintén XX. század eleje, világháborúkat is ideértve) válság már nem elég, mert ezeken a frontokon már "rend van". Na, kicsit elõreszaladtam.
    A kapitalizmus a jelenleg érvényben lévõ társadalomirányítási modell. Az a vita, hogy ez így van-e, idejemúlt. Értelmesebb emberek arról vitatkoznak most, a gazdasági válság apropóján, hogy a civilizációnkat kell-e és lehet-e másképp irányítani. Véleményem szerint kell is és lehet is. Ezek az érdekes kérdések (lásd #175 [ez a te hsz-ed]: "Ugyan kihez kellene alkalmazkodni az emberiségnek?"), mi meg itt arról vitázunk ami egyértelmu". Szégyen gyalázat!

    Na de a mi vitánk szempontjából annyit kellett volna csak belátnod, vagy meglátnod, hogy a politikai akaratot (nemzeti és globális szinten is, azaz 2. és 5. szinten is) pénzügyi módszerekkel érvényesítik, és nem mindenféle haszontalan rendelkezések meghozatalával (pl. nem adót vetnek ki, inkább nyomnak maguknak pénzt aztán az infláció révén ez úgyis adóvá válik). A politikai akarat, a céges akarat vagy a személyes akarat mögé nem áll azonnal és automatikusan pénzügyi forrás is. Ez az akarat lehet sokféle, vitatkoznak is rendesen az emberek, politikusok és az üzleti élet szereplõi is ordibálják a saját magukét, de a megvalósítható ötletek közül csak az valósul meg végül, amelyik zöld utat kap és megkapja a megvalósításhoz szükséges erõforrásokat, azaz elsõsorban a hitelt (mely beváltható más erõforrásokra).

    De nem beszélek arról hogy ezen célok melyeket a kapitalizmus vezetõi kitu"ztek jók-e vagy rosszak, csak annyit állítok hogy a célokat pénzügyi módszerekkel szokás manapság elérni. A pénzügyi rendszer nem más, mint egy erõforráselosztási rendszer. Hogy kihez mennyi jut és mibõl. Akik pedig meghatározzák hogy kinek jut és mennyi, azok jelölik ki a civilizációnk számára az utat. Megintcsak, ez nem feltétlen rossz, vagy jó, a lényeg hogy tisztán lássuk hogy ez így van.