remark#350
A kontroll lehetõsége azt jelenti, hogy a bank ellenõrzi-e hogy úgy költöd el a pénzedet, ahogy az a bank szerint kívánatos. A bank számára a hitel mindig üzleti kérdés, azaz az adóssal szemben mindig vannak elvárásai. Tehát valamilyen kontroll mindig van, ami nagy általánosságban a hitel megítélésére, felhasználására és a törlesztésre vonatkozik. Olyan nincs hogy nincs semmilyen kontroll. De az sem igaz, hogy minden esetben minden kontroll-eszközt felhasznál a bank. Maga a "lehetõség a kontrollra" azt fejezi ki, hogy amennyiben a bank jónak látja élhet a kontrollal. Tehát mikor felsorolom azt, hogy milyen lehetõségei vannak a banknak a kontrollra, akkor ez gyakorlatilag annak a palettának a címszavakban történõ bemutatása, amelyrõl a bank választ akkor, mikor meghatározza, hogy melyik hitel milyen feltételekkel mehet ki.
A hitelkategória is azt jelenti általánosságban, hogy nem kaphat bárki és bármire hitelet, csak az, aki megfelel a bank által szabott kontrollfeltéteknek. De azt, hogy ki felel meg az összes létezõ szempontnak és ki nem, bármelyik banki alkalmazott nem tudja eldönteni, vagy ha el is tudná, csak bizonyos alkalmazottak jogosultak arra hogy döntést hozzanak. Ez is a kockázatcsökkentés része.
Nagy volumenu" (darabszámra értve és nem összegre értve) hitelezés tehát úgy tud megvalósulni, hogy kitalálnak különféle hiteltermékeket, amiket "még a hülye is ki tud helyezni". Azaz még a hülye, pultoscsaj is el tudja dönteni, hogy adhat-e az utcáról betévelygõ Sanyi bácsinak 1 millió forintot, vagy nem a fogmu"tétjére. Erre valók a hiteltermékek, hogy a hitelbírálat leegyszeru"södjék. Te is ezt írod, csak te nem érted hogy ennek milyen más okai vannak azon kívül hogy a bank az ügyfelek kedvében járjon azzal hogy a hitelbírálati idõt lerövidíti.
Tehát a bank a hitel kockázatát csökkenti azzal, hogy elõre csomagolt hiteltermékeket hoz létre, azaz gyakorlatilag bizonyos feltételek teljesülése esetén a bank a banki hierarchiában alacsonyabb szinten állókra delegálja a döntést. Ami döntés, minél lejjebb megyünk a hierarchiában, annál egyszeru"bb. A legalsó szinteken szinte nincs is döntés, csak formaságokat kell betartani. Erre tipikus példa a fogyasztási hitel. De ez nem jelenti azt hogy a banki kontroll nem érvényesül. Érvényesül, csak becsomagolták, szalaggal átkötötték, mert az átlagember ettõl teljesen elalél vagy boldogan ugrál féllábon percekig. Mert az átlagembernek ennyi esze van. (Igazából nem ennyi van, de ez egy más téma.)
Tehát kontroll mindig van, de minden egyes hitelnél más és más.
Vagy ha a kontroll szó értelmezhetetlen számodra ebben a kontextusban, akkor használd a feltétel szót. A hitelnek feltételei mindig vannak. Meglepõ, nem?
És ki az aki nem talál magának hitelt?
Bolívia sem kaphatott hitelt, ha nem privatizálja a közmu"veit. Magyarország sem kaphatott hitelt, ha nem teszi meg azokat a dolgokat, mely dolgokról nem tudunk sokat, de tudjuk, hogy vannak.
Ezt én általánosságban úgy fogalmaztam meg, hogy senki sem kap hitelt, aki nem teszi meg azt amit a bank mond.
Ez nem a történet vége, csak gondoltam megállok és megkérdezem hogy eddig érthetõ-e?