remark#341
A növekedési kényszerhez kiegészítesképp egy idézet:
"- Ezek mögött látszólag kontrollálhatatlan folyamatok, illetve az önkorrekcióra való képtelenség húzódik meg – annak ellenére, hogy a kapitalizmus önapologétái azt állítják: ez egy önszabályozó rendszer, a globális piachoz pedig nem szabad hozzányúlni.
- Adam Smith „láthatatlan kezéről” beszélünk most.
- Így van, sőt tilos e rendszerbe beavatkozni. A tények ennek a dogmának pontosan az ellenkezőjét mutatják: totálisan képtelen a rendszer önmaga korrekciójára. Ennek pedig az az oka, hogy a tőkeviszony – mint az egésznek a filozófiai talapzata – maga a mértéktelenség és aránytalanság. Milton Friedmannal szólva: the business of the business is the business. Ez pontosan azt jelenti, hogy a tőke hajtóereje nem ismer korlátokat. Ha pedig semmi nem korlátozza, akkor a végtelenségig „dolgozik”, vagyis az összes erőforrás teljes megsemmisítéséig. Egyszerűen megszünteti a létezést, például úgy, hogy a napi munkaidő 24 órás lesz, a bér azonban nullán áll meg. Mivel a munkaerőállatokat is elpusztítja, saját létalapjait is megöli, és ez a XIX. század derekán kis híján sikerült is neki. Ez a kapitalizmus legalapvetőbb természete. Kizárólag azért üzemel évszázadok óta, mert mindig létezik a közösségek elemi érdekeit megtestesítő állam, amely egyfajta szabályozással megpróbálja a globális kapitalizmus „fenevadját” féken tartani."
Az állami szabályozással én sem értek egyet, ahogy az a fórumozó sem akitõl az idézetet loptam: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=85376295&t=9105736
(Bocs Epikurosz...)
Állami szabályozás akkor mu"ködne ha nem a jelenlegi rendszert finomhangolná az állam, hanem a sarkára állna és azt mondaná hogy itt az idõ új alapokra helyezni a pénzrendszert.