• Frayer
    #28
    Lényegtelen, hogy szükséges vagy szükségtelen volt a kölcsön felvétel, a lényeg az volt,hogy végső soron nem a magyar nemzet érdekeit szolgálta. A kölcsön felvétele nem magyar érdek volt, hanem egy kitervelt folyamat egyik állomása.
    Kérdezd Kissingert, a Bilderberg tanácsot, hogy miért volt ez úgy ahogy.
    A céljuk, eladósítani a világot.

    "Annyit illenék tudnod hogy magyarország az oroszok megkerülésével lépett be az IMF-be.Semmiféle külföldi ráhatás nem lehetett."

    Én nem az ororszokról beszéltem, nem tőlük függtünk igazából.
    Nagyon naív vagy, hogy ha azt hiszed, hogy nem manipuláltak minket.
    Az egész világot manipulálták, barátom. Még háborút is robbantottak céljaik elérése érdekében.
    Ezek akik megölték Kennedy elnököt, erős szövetségben dolgoznak, csakis önző céljaik számítanak, az 1770 es évekig visszakövethetőek tetteik. Már akkor is itt voltak. Ahogy most is. A politikát is ők irányítják. Gyurcsány vagy nem gyurcsány, teljesen mindegy, mert ők a háttérből irányítanak, utasításokat adnak, döntéseket hoznak. Nem magyar emberek.

    Nem az a lényeg,hogy milyen szükségből vettük fel a kölcsönt, hanem az, hogy bekerültünk egy végtelen adóságspirálba ami szép lassan felőrli országunkat, esély nélküli a visszafizetés.

    A folyamat amivel országokat adósítottak el

    Kis részletet kiragadok.

    "A nemzetközi pénzügyi közösség azt is elérte, hogy más valutáért, azaz német márkáért, francia frankért, japán jenért ne lehessen kőolajat vásárolni, hanem kizárólag a tulajdonában lévő Federal Reserve System által előállított fedezetlen papírpénzért, a FED-dollárért. A Federal Reserve, amely az Egyesült Államok központi bankjának szerepét látja el 100%-ig magántulajdonban áll, s 8 magánbank kartelljének tekinthető. Már utaltunk rá: ez a nagyhatalmú magánkartell az aranyalap megszűntetésével ahhoz a lehetőséghez jutott, hogy korlátlan mennyiségben állítson elő olyan pénzt, FED-dollárt, amely egyben a legfontosabb deviza is. Amikor a petrodollárok milliárdjai kezdtek befolyni a nemzetközi pénzoligarchia bankjaiba, a sürgető feladat ezeknek a pénzeknek a kihelyezése volt. Ezért ebben az időszakban - 1973 és 1979 között - rendkívül könnyű volt viszonylag alacsony kamatozású - 5-6%-os kamattal - dollárhitelekhez jutni. Amikor a pénzoligarchia sikeresen végrehajtotta fedezetlen dollárjának "olajalapra" helyezését és kölcsön formájában való szétterítését, akkor a kamatláb felemelése került napirendre. Először 1979 nyarán a nemzetközi pénzvilág londoni központjában emelték a háromszorosára a LIBOR-t (London Interbanking Offered Rate, a londoni bankközi kamatlábat) s lett 6% helyett 18%-os a kamatláb, majd ugyanezen év decemberében a Federal Reserve akkori elnöke, Paul Volcker, emelte ugyancsak a háromszorosára a központi banki alapkamatot. Ez azt jelentette, hogy a hitelt felvevő országok adóssága egy csapásra a háromszorosára emelkedett az adósságszolgálati terhek viselése, a kamatfizetés és a törlesztés szempontjából. Ami Magyarországot illeti: a nemzetközi pénzvilág szinte ránk kényszerített 1 milliárd dollár kölcsönt, felesleges petro-dollárjaiból. Amikor aztán 1979-ben háromszorosára emelkedett a kamatláb, Magyarország már csak úgy tudta törleszteni adósságait, hogy újabb és újabb hiteleket vett föl a kamatok törlesztésére. Az így felvett milliárdok nem is érkeztek az országba, hanem a kölcsönző pénzintézeteknél maradtak. A magyar társadalom 1989-ig megfizetett a nemzetközi pénzvilágnak az 1 milliárd dollár kölcsönért 11 milliárd dollár kamatot, s az adóssága mégis a nulláról 20 milliárd dollárra növekedett 1989-ig.
    1973 és 1989 között "az időszak egészét tekintve mintegy 1 milliárd dollár erőforrásbevonás viszont az ezt többszörösen meghaladó, összesen 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt." (MNB Műhelytanulmányok 2, 1993, 56. oldal)."