remark#234
Nem tudom hogy erdemes-e ezt meg tovabb ragozni. Egyszeruen nem vagyok kepes felfogni hogy mirol beszelsz.
Lehet az a baj, hogy tul regota vagyunk ebben a vitaban, es ahelyett hogy tovabb varialnank a reszletekkel, kellene egyet hatra lepni es friss fejjel ujra megnezni hogy min vitatkozunk egyaltalan.
Mintha arrol vitaznank (ha még kepes barmit is felfogni a vitából) hogy az emberek tomegeit lehet-e befolyasolni, azaz minimalizalni a káoszt, es bizonyos iranyelveket mindenkivel elfogadtatni, olyan uj torvenyszerusegeket alkotni melyeket a tomeg aztan magáénak érez és igazként fogad el.
Azaz: képesek vagyunk-e alapvetõen befolyásolni az emberekben a világról alkotott képet. Merthogy senki sem tud mindent, így az emberek a valósággal az õ maguk szubjektív, néhány tényen és még több következtetésen, feltételezésen, tudatalattijukból származó sugallaton alapuló valóságot azonosítják. A tobbseg ezt (vagy ennek jelentoseget) fel sem fogja, es nem tudja a saját világképalkotásat objektíven szemlélni, azaz ítéletet mondani felette, vagy éppen kiszu"rni az inkonzisztenciát, vagy a külsõ befolyást, azaz azt, hogy a saját világképükben mi az amit csak átvettek másoktól. Pedig fontos lenne annak felismerése hogy világképünk sokszor csak mások által belénk táplált gondolatokból áll.
A csoportos viselkedést, azaz azt hogy az egyén a tömegben miképp alkotja meg saját valóságképét, sokan kutatták, tehát sokat tudunk róla. Ezt te is leírod.
Itt most a konformitással kapcsolatos kutatásokról beszélünk, mint az Asch-kísérlet vagy a Milgram-kísérlet.
Tehát alapvetõen a fentiekrõl van szó, igaz?
Te azt állítod hogy olyan mechanizmusokról beszélünk, melyek teljesen bizonytalanul mu"ködnek, és alkalmatlanok a közvélemény jelenbeli manipulálására és a közvélemény jövõbeli "állapotának" elõrejelzésére. Én azt állítom, hogy azon technikák melyeket ma alkalmaznak, jóval pontosabban képesek a közvélemény formálására, mint gondolnád.
Ez az amiben nem értünk egyet? A manipuláció lehetséges mértékében?