#184
Így van.
A világ folyamatosan változik, fejlődés új lehetőségeket nyit meg előttünk.
Sokan azt állítják,hogy az ember természetéből fakadóan, gonosz, önző, egoista tulajdonságokkal születik, mondják ezt azért mert már óvodában is kiütközik az emberben, amikor elveszi a gyengébtől a játékot.
De nem, az ember pontosan olyan, amilyenné a környezete teszi, az ember nem gonosz, nem önző, és nem is jóindulatú. Egyszerűen semmilyen. Születéskor mindenki valóban egyenlő.
Csakis a születés utáni behatások formálják olyanná az embereket amilyenek lesznek, a látott miták, tapasztalt sérülések és jutalmak formálják ki az ember egyéniségét.
Én úgy gondolom,hogy az ember alapvetően egyensúlyra törekszik a környezetével, ugyan úgy mint az állatok is teszik a természetes környezetükben.
Ezért adta az evolúció az élőlények magasfokú alkalmazkodó képességét.
Onnan származik minden bajunk,hogy egyesek felborították ezt a rendet, és megszűnt a természettel, és természeti erőkkel való harmóniánk.
Előtérbe került az önzés.
Most már nem mi alkalmazkodunk a világhoz, hanem a világot alkalmazzuk hozzánk, mi hozzuk létre a világot.
A világ eredendően változékony, az élet természetéből fejlődik tovább.
Azzal,hogy egyesek mesterségesen konzerválnak egy állapotot, halálra ítélik az egész bioszférát hosszútávon. Hatalmas rendező elvek borulnak meg, melynek következményeit, valóban a bőrünkön érezzük.
#184