• kukacos
    #40
    Ez egy durva összemosás.

    Csak ha az általad belinkelt wiki oldalt nézzük, Lenin valóban támogatta az erőszakot rendszere gyűlölt ellenségei ellen, de az így lelövetett, megkínzott és kivégzett emberek száma néhány tízezerre-százezerre tehető. Az éhínséget meg nem Lenin fundálta ki gonosz vihogás közben, hogy minél több embert eltegyen láb alól, hanem a rekvizíció a korabeli szovjet állam kétségbeesett taktikája volt a fennállásért folytatott küzdelem során. Még csak az sem állítható, hogy az éhínséghez vezető intézkedések egyértelműen Lenintől jöttek volna, és az élelmiszerhiány egyébként is sok más okra vezethető vissza, lásd itt.

    Lenin jóval messzebb tekintő volt, mint Sztálin. Ő tényleg forradalmár volt, ideáljai mozgatták, mint mondjuk Che Guevarát, és elsősorban nem diktátor volt, aki a saját érdekei mentén mozog. Persze ha él még tíz-húsz évet, lehet, hogy ő is megváltozik - ezek a mániákus emberek öregkorukra általában a saját személyüket azonosítják az Üggyel, mint pl. Castro.

    A politikai tömeggyilkosok sosem versenyeznek egymással emberölésben, a saját elméjük keretein belül gyilkosságaik racionálisak és elkerülhetetlenek. Ez nem menti őket semmitől, de a politika ilyen. Például, a cikk témájánál maradva, azokat a (tényleg) kapitalistákat és uralkodókat, akik az első világháborúban halálba küldtek milliókat a saját profitjuk érdekében, senki sem vonta felelősségre eddig. Ennek egyik oka, hogy egy részük győzött és mai napig irányítja a világot. Másik oka, hogy egy csoportról van szó, és nehéz ilyen címkéket rájuk aggatni, hogy "Hitler", "Lenin" és "Sztálin". Akik a valóságban egyébként ugyancsak csoportok voltak (egyikük sem maradhatott volna hatalmon az őket ott tartó érdekeltek ellenében), csak az egyszerű lelkeknek felcímkézték őket, hogy lehessen gyűlölni valakit.

    Nem, Lenin nem az ősgonosz, csak épp ő volt ott, de volt még jó pár ember, aki ugyanaz lehetett volna, és akkor most róluk kiabálnál. A személynek van hatása a történelemre, de ilyen léptékekben mindig társadalmi csoportok döntéseiről van szó, és a csoport arctalan szereplője a történelemnek. Ha Sztálin nem paranoiás, talán néhány millió ember életben marad, de egy hasonló szovjet diktatúra akkor is lett volna.