kukacos#196
Egyébként a legjobb példa, hogyan lesz tudattalanból fokozatosan "tudatos", az a saját gyerekkorunk. Senkinek sincsenek emlékei a saját qualia-járól újszülött korából vagy az anyaméhből. Vajon van-e tudata egy újszülöttnek? Kb. annyi, mint egy CPU-nak... Aztán ahogy fokozódik az agy komplexitása fejlődése során, úgy kezdünk emlékezni fontos dolgokra, először rövid távon, majd hosszú távon, és megjelenik a tudat illúziója.
Így aztán felmerül a kérdés, hogy megkülönböztethető-e egyáltalán az, ha valaki tudatos de azt elfelejti, illetve ha egyáltalán nem rendelkezik tudattal. Ha valaki elfelejt egy szakaszt az életéből (beverte a fejét vagy jól sikerült a parti és filmszakadás), az a furcsa helyzet áll elő, hogy az illető megesküszik, hogy ő nem volt tudatos, amíg mások váltig állítják, hogy de. Márpedig kinek is van egyedüli joga per definíció eldönteni, hogy tudatos-e avagy sem? Íme, a filozófiai zombi megvalósítható változata :) Mellesleg azt is kitűnően illusztrálja, hogy a tudatot a memórián keresztül kell megérteni.