kukacos#169
Elegánsan nem olvasod tovább, pedig a bácsi szépen leírja, hogy miként bővült a naiv processzor-elképzelés az utóbbi időben. A konnekcionizmus nem tesz különbséget a szekvenciális és a párhuzamos feldolgozás között, az átmenetet folytonosnak látja. Dennett-et hosszasan elemzi pozitív felhanggal, aki tudatfelfogása nagyjából megegyezik az enyémmel.
A tudat valójában dekonstruálható: ha alaposabban megnézzük, kiderül, hogy nincs anyagon túli tulajdonsága. Egy kissé unalmas rádió a fejemben, történetek, amelyek neuronhálóink közös keretben történő értelmezéshez és a hatékony tároláshoz készítenek. Tulajdonképpen egy masszív tömörítés, segít a memórianyomokat úgy kialakítani és előhívni, hogy nagyon kevésben nagyon sokat mondjon el ("a sütő forró volt és égetett, jobb ha nem piszkálod legközelebb"). A tudat időbeli egységének illuzorikus voltát kísérletekben ki is kimutatták, ezek a cikkben is be vannak mutatva.