sermonizer#34
Közel két évig játékfüggő voltam. A függőségem tárgya pedig a worldofwarcaft volt. Rólam röviden annyit, hogy amikor beleestem ebbe a betegségbe, már volt családom. Gyerekem és feleségem.
Nyilván sok oka lehet, hogy valaki függővé válik. Az okokat még jobban szegmentálja az, hogy mitől válsz függővé.
Igy visszanézve azt hiszem, hogy azért váltam függővé, (először csak napi 1-2 óra aztán 3-4, aztán az összes idő amit otthon töltöttem, körülöttem a feleségem és a gyerekem.)mert a wow nekem egy olyan helyet kínált, ami pihentetett, megnyugtatott, kikapcsolt. Az akkori életem annyira stresszes, feszültségekkel teli volt, hogy durva, de szinte gyógyír volt, hogy leülhettem wowozni, mert akkor kikapcsoltam, megszünt a külvilág, megszünt minden gondom bajom feszültségem. Egyértelműen drog volt. Ha valaki megzavart ebben az "állapotomban" arra idegesen, agressziven reagáltam. Nyakig benne voltam.
Nem azért lettem függő mert a hogy a szar wow. Hanem azért, mert:
1.Egy világba kerültem ahol senki nem veszekszik veled, semiért nem kell felelősséget vállalnod, semmi miatt nem kell stresszelned. (Nyilván van/volt olyan aki még mindig wow-ozik és veszekszik , stresszel, felelősséget vállal, etc - nekik a wow nem játék) Nekem a függőségem ellenére is az volt. Sose voltam nagy szám játékos, vagy iszonyat tudású valaki. Mondjuk középszerű.
Sohasem motivált a jobb sett, a több honour kill vagy az eggyel jobb epic pajzs. Volt, hogy beléptem, leültettem Ogrimmarban a bank tetejére a karit és csak cseteltem másnap reggelig
2. Egy világba lerültem ahol az lehettem aki akarok. Aki esetleg titokban a való életben is szeretnék lenni.
3. Egy idő után kialakult egy összetartozás érzés. Ami ha erősebb mint amivel a való világban rendelkezik, könnyen inkább afelé fordul.
és kb ennyi. nekem elég is volt.
A legdurvább időszakomban wow-al keltem, wowwal feküdtem. Majd minden nap hajnali 2-3-4-ig előtte ültem. Majd 7 órakkor elindultam dolgozni. Este 6ra hazaértem. Nagyjából 8-ra lerendeztem mindent és vissza a wow-hoz. "Csak benézek" - mondtam annó. A péntek esti benézéseim rendszeresen szombat napfelkeltéig tartottak. 7-8 felé kelltem aztán olyan voltam, mint a mosott szar. Használhatatlan voltam egész 7végén. wowos -t álmodtam....csak erről tudtam beszélni.
Mindig van oka a függővé válásnak Nyilván nálam is volt. Ezt most nem írom le, de természetesen attól, hogy wow függővé váltam, egyik sem oldódott meg.
Olyannyira nem, hogy tovább romlott. A házasságom természetesen megromlott és a feleségem feltette a kérdést hogy wow vagy család.
Mindamellet abban az időben internet szörfözés közben rátaláltam több olyan oldalra, amin hosszasan értekeztek wow függők, hogy hogyan váltak beteggé, hogyan ment szét az életük.
Az egyik ilyen bejegyzés arról szólt, hogy egy raid közben teamspeaken hallják, hogy az egyik tagnál oltári csörgés, zaj halattszik a háttérből. Kérdezik tőle, hogy mi van, mi történik? A válasz: nyugi vagyok, csak az előbb engedtem be a végrehajtókat. Most pakolnak, mert elfelejtettem befizetni a számlákat...és a raid ment tovább..
Akkor ott függőségem mélyén elhatároztam, hogy én nem akarok ilyenné vállni, nem lehetek ennyire lecsúszott( pedig ugyannyire függő voltam) és szépen szisztematikusan lejöttem a függőségemről.
Egyrészt kibékültem a feleségemmel, elköltöztünk, lett egy másik gyerekünk is, alapjaiban változtattunk az életstílusunkon és munkahelyet is változtattam. Gyakorlatilag kb egy hónap alatt meggyógyultam.
Most is számítógép használók vagyunk. Három van otthon. De mivel alapjaiban értékeltem át a dolgokat,nem jelent már menekülést a napi gondok elől a tőlük való függés.
Szándékosan említettem a végén, hogy számítógép, nem azt, hogy wow. Az csak teljesen véletlen, hogy wow, lehetne akármi más.
Egyébként nem a wow a hibás, hanem a függővé váló emberrel van valami baj. Nem arról van szó, hogy nem normális, vagy idióta vagy akármi amit lentebb írtatok, hanem valami nem megy jól az életében és ez elől menekül bele a függőségbe. Legalább is nálam ez volt a helyzet.
Most is függő vagyok. Csak most a függőségem "tárgyai" a kölkeim meg a cél, hogy végre összejöjjön már elég pénz a kéró kifestésére...