#71
Lehet mindegyiknek igaza.
Vagy többnek egyszerre.
Ezt semmi sem zárja ki.
(csak ez kissé hosszadalmas téma lenne)
A tudományossághoz való eljutáshoz a "sötét középkor" ellenére (amit csak később nevezetek el így nem kicsit beképzeltségből) is kihagyhatatlan lépcsőfok volt a kereszténység. Többekközt abból a szempontból, hogy az ebereknek egyáltalán legyen történelemtudata. Számodra persze elképzelhetetlen, hogy anno az egyház haladó gondolatot képviselt bármiben, de pontosan ezt tette azzal a küzdelemmel, amit a népies babona és néphitek ellen folytatott. A keresztények felfogása, miszerint minden egyszer és megváltoztathatatlanul megtörténik az időben szinte radikális volt olyan környezetekben, ahol a történelemnek nem volt jelentősége, mindent archetípusokban "mértek", minden történelmi eseményt mitizáltak és az idők örök megújulásában hittek. Ezek az "ütközések" "kitermeltek" számos olyan filozófiai, társadalmi problémakört, aminek megoldásai, vagy megoldási kísérletei nagyban hozzájárultak ahhoz a társadalom/embereszményhez, amit a modern kor elfogadott.
Állandóan a középkorral jönni pedig enyhén szólva is unalmas, hisz sok szempontból a középkori egyház és annak tudása visszalépés volt a korai egyházhoz/egyházatyákhoz képest. De még ebben a korban is rengeteg korunkig elható mű keletkezett.
(Amúgy sötétség/embertelenség szempontjából magasan a 20. század viszi a prímet és ha ezt végiggondolod, akkor képbe kerül az emberi tényező, ami messze túlmutat ezen a tudomány vs. vallás "vitán")
Szóval ne fordított irányból nézzük a történelmet.
Mert a vallás felől jöttünk, tehát jóideig meghatározó lesz még a gondolkozásra. (Még sok vallásellenes, vagy ateista ember gondolatvilágát is meghatározza a vallások öröksége, csak ismeret híján észre sem veszik.)
Végezetül egy kis irodalom az értéshez:
legyen mondjuk
R. Tarnas: A nyugati gondolat stációi
M. Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története
(De ha ennyire hosszú könyvet nem akarsz olvasni tőle, akkor Szent és profán, vagy Az örök visszatérés mítosza)
#71