Informatika és tudomány

  • physis
    #29
    Tulajdonképpen ez a cikk esetleg éppen jól illik a nemrég megjelent Egyedül vagyunk? cikkhez.

    Andrew Watson több gondolata közül az egyik az volt, hogy lépcsőkre bontotta az ember megjelenéséig megtett utat, és a valószínûséget mérte fel -- elég kicsinek. Nem találtam meg a részleteket, de gondolom, a lépcsők valahogy így kezdődhettek: prokarióták -> eukarióták -> többsejtûek, és gondolom, itt jött még pár dolog. Hát így nézve tényleg egyre csökkenő esélyek jönnek ki az emberig.

    Azonban jóval biztatóbb lehet a helyzet esetleg, ha figyelembe veszzük: e lépcsők egészen másképp is felépülhettek volna, akár úgy is, ahogy nem is sejtenénk. A hozzászólások között volt link Almár István előadására is, ő bizakodóbb volt: utalt arra, hogy az élővilágban megfigyelhető párhuzamos evolúció példáit az intelligenciára is lehet esetleg alkalmazni: esetleg egészen más módon is kialakulhat értelem.

    Például éppen a lábasfejûek produkáltak néhány furcsa dolgot, amire nem biztos, hogy gondolnánk, ha nem ismernénk őket. Például a polipoknak nagyon jó szemük van (gondoljunk arra, hogy mégiscsak puhatestûekről van szó, ahova a csiga és a kagyló is tartozik, ők szerintem épphogy csak érzékelik a fényt!) A szem egyébként Dawkins szerint több különböző módon jelent meg az evolúció során: nem egyetlen ősi szem differenciálódott a polip, az ember, a légy stb szemévé, ezek külön, párhuzamos találmányok (bár a szem evolúciója, hogy tényleg párhuzamosan alakultak-e ki változatai, egyelőre vitatott kérdés, más tudósok mégiscsak úgy vélik, hogy egy közös formából alakultak ki.

    A topicra visszatérve: ha felmérjük, mi minden romolhatott volna el az ember megjelenéséig, akkor úgy tûnik, elkeserítően esetleges a megjelenésünk, de nem lehetünk biztosak benne, nem alakulhattak volna-e egész másképp is a dolok úgy, hogy mégis valamiféle intelligencia alakul ki. Vajon a fejlábúak intelligenciája fejlődött-e volna tovább? Elmentek-e volna valami agyonspecializálódott irányba az általános intelligencia helyett? Vagy pedig, még ha az életkörülményeik különleges képességeket kényszerített is volna rájuk, valamiféle funkcióváltással kalakulhatott-e volna az értelem ebből?

    Bármiféle csodás dolgokat produkálnak is a hangyák, méhek, testük kicsiny volta behatárolja fejlődésüket. (talán egy óriási rövarnak légzési nehézségei is lennének a tracheák korlátai miatt?) A lábasfejûek azonban, íme, bebizonyították, hogy képesek óriás fajokat is létrehozni. Ez persze önmagában nem ad intelligenciát, de legalább a méretből fizikailag fakadó korlátok miatt már nem kell aggódnunk. Vajon ezek intelligenciája behatárolt szükségûszeren marad-e, vagy tovább is fejlődhetik? Persze ez a kérdés sok más álattra is érdekes lehet, nemcsak a lábasfejûekre, de valahogy az ő példájuk (látásuk stb.) jobban meglepett engem.