Szent István korában a magyarok már keresztények voltak. Keleti rítusú keresztények ugyan, de akkor még nem volt egyházszakadás, ezért ez nem jelentett semmi különöset, István mindössze kialakította az egyházszervezetet.
Ő ugyanis apostoli király volt, és mint ilyen, az egyházban püspöki rangja volt, a szervezeti kialakítás nemcsak joga, de kötelessége is volt. Az egyház vezette az anyakönyveket, a telekkönyveket, adminisztrált, állami feladatokat látott el, a király pedig egyházi főméltóság is volt, a papok a beosztottjai voltak.
A pogányok a besenyők, kunok, stb. népek voltak, a lázadó főurak őket használták a király ellen, mert nem találtak olyan becstelen magyart, aki királya ellen fordult volna. (mint a huszadik században: örmény szálasi, zsidó kun béla, stb.)
A magyarokat nem érintette semmilyen szempontból a kötelező tempomba járás, mert mentek ők anélkül is, de voltak még itt a már említett pogány népcsoportok is, akik az országban garázdálkodtak, ahelyett hogy beilleszkedtek volna, ha már a mi kenyerünket eszik (ez is ismerős lehet, manapság még tanárokat is lincselnek)
Istvánt halála után a magyar országgyűlés avatta szentté (akkor létezett ilyen magyar jogi kategória), csak később az egyház. Mivel ez a nagy egyházszakadás előtt volt, Szent István király az oroszoknál is szentként tisztelt. István halála után volt egy kis zűr, mire megint stabilizálódott a királyság. Ha igazad lenne, és rossz király lett volna, utána nem avatták volna szentté, hanem utálták volna, és "rendszert váltottak" volna.