-
physis #108 Elnézést kérek a eredeti téma kissé tágabb tárgyalásáért, de talán nem off-olás. Az afrikai népekről szinte semmit nem tudok, ezért inkább más állam-előtti népek teljesítményéről írnék. Ezeket is "törzsi" néven ismerjük a köztudatban, az emberiség értékes tudásáhz való hozzájárulásuk pontos megítélése azonban több tudományág együttműködését igényelheti.
Kezdjük Dél-Amerika esőerdeivel, és vegyük a tukano indiánokat (Reichel-Dolmatoff 1997), és a piaroákat (Boglár 2001: 26). Az esőerdőben folytatott túlzott vadászat, gyűjtögetés könnyen szűkösséghez vezethet. A csoportok kénytelenek korlátozni az élővilág kiaknázását, és az említett kultúrák ezt sikeresen is teszik meg ezt. A "sámán"[1] felméri a lehetőségeket, és mitológiai köntösbe ágyazott magyarázattal indokolva korlátozza a vadászatot, halászatot.
Hoppál több szibériai kultúra sámánjáról azt írja:, hogy a sámán a közösség hiteles alakja: pontosan ismeri a kutúra szimbólumrendszerét, mítoszait, az mberek hisznek neki (Hoppál 2005: 25-26, 43). Szerintem elképzélhető, hogy a dél-amerikai tukano sámán is ezért képes hatékonyan szabályozni a közösség fogyasztását, központosított erőszakszervezet nélkül is . A tukano mitológia egyébként is érdekes módon jeleníti az ember és az élővilág függőségét. Például, egyes éllatfajokhoz csillagképet asszociálnak, és a szóbanforgó faj vadászatát csak akkor engedik meg, ha az adott csillagkép az év adott szakában látható.
Személyesen azért tartottam mindezt érdekesnek, mert úgy éreztemn, köze van egy olyan problémakörhöz, amelynek megoldása a mi társadalmunk számára is komoly kihívás. Előfordul, hogy miküzben az emberek magánárdekeiket maximalizálni kívánják, paradox módon mind sokkal rosszabbul járnak, mintha legalább részleges együttműködésre törekednének. Két ember percekig tartó tolakodása egy keskeny ajtó előtt szemléletes példája jut eszembe, de valójában többféle módon is előállhat ilyen helyzet, azeket általánoságban (a konkrét részéletektől elvonatkoztatva) a játékelmélet fogalmaival lehet elemezni: "közlegelők csapdája", "fogolydilamma", "futok a pénzem után". Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák és Mérő László: Mindenki másképp egyforma c. művében elemzi ezeket, néhány példa:
Fogolydilemma
Két komoly bűnöző horogra kerül valmilyen közösen elkövetett súlyos bűncseleményükért, de a bíró nem tudja rájuk bizonyítani az (egyébként nyilvánvalóan igaz) vádat, mert nincs tárgyi bizonyíték, a bűnözők pedig mindketten tagadnak. Ezért külön cellába rakja őket (hogy ne tudjanak érintkezni), majd vádalkut ajánl külön-külön mindkettejüknek. Ugyanazt a vádalkut ajánja mindkettőnek, de egyik bűnöző sme tudhatja meg, hogy a társa miképp áll hozzá a dologhoz: nem számíthat biztosan sem társa "árulására" sem, sem társa "együttműködésére" sem.
A vádalku a következő:
- Amit neked most mondok, ugyanazt a társadnak is felajánlom.
- Ha vallasz magad és társad ellen, társad pedig kitart a tagadás mellett, akkor téged azonnal elengedlek, társad pedig 10 évre börtönbe kerül.
- Ha ő vall, és te tagadsz, akkor te kerülsz 10 évre börtönbe és társad kerül azonnal szabadlábra.
- Ha mindketten vallotok, kevesebbet ér számomra a te vallomásod, mintha csak az állna rendelkezésemre. Ekkor 5-5 évre mindketten börtönbe kerültök.
- Sokat kockáztatsz tehát, ha tagadsz, mert ha ugyanakkor társad elárul, igen rosszul jársz. És társad ugyanettől fog félni saját magára nézve. Ha mindennek ellenére valami csodás módon megbízva egymásban mégis mindetten kitartanátok a közös tagadás mellett, kénytelen leszek mindlettőtöket bizonyíték hiányában elengendni, de gyorshajtásért (amire van bizonyítékom) rátok sózok 1-1 hónapot, csak hogy ne örüljetek annyira.
A lényeg: "egymásban bízó" stratégiával a két bűnöző 1-1 hónappal, tehát összes1tve két hónappal megúszhatná a dolgot, de e "jóhiszemű" stratégiát választó bűnöző nagyon sokat kockáztat, ha társa mégiscsak árulónak bizonyul! Ezért aztán valószínűleg mindkét bűnözű inkább vall, és így 5-5 évek kapnak, vagyis 10 év összbüntetéssel távoznak egy olyan helyzetből, amit 2 hónap összbüntetéssel megúszhattak volna.
Közlegelők cspdája
A másik példám is absztrakt,de valamivel közelebb áll a topic témájához: állam-előtti népek ökológiai adottságokhoz való sikeres alkalmazkodása.
1
Van egy legelőnk,10 gazda él meg belőle. Mindegyiknek van egy-egy tehene. A tehenek az egyes gazdák magántulajdonában vannak, de a legelő teljesen közös. A 10 tehén kövérre hízik, a gazdák jól megélnek.
2
Az egyik gazda gondol egyet, és még egy tehenet vesz: ezentúl két tehénnel megy ki mindennap a legelőre. A legelőn mostantól nem 10 kövér, hanem 11 közepes tehén legel. Az "újító" gazda elégedett, mert két közepes tehén többet ér, mint egyetlen kövér, de a többi gazda úgy érzi: megkárosították őket. Ők az egészből anyit éreznek: egyetlen tehenük eddig kövér volt, mostantól közepesre fogyott. Különösebben nincs kedvük versenyezni, vitázni még kevésbé, a gazdagság sem érdekli mindeneken felül őket, ezért egyelpre annyiban hagyják.
3
Később a kéttehenes gazda újabb teheneket vesz, esetleg még néhány gazda is több tehénnel jön ki legeltetni. A legelőn 20 sovány tehén legel. Az eddig mésékletes gazdák döbbenten látják, hogy immár meg sem tudnak élni. A "kimaradók" egyre jobban elszegényednek. Mit tehetnek, ők is versenybe szállnak.
4
A legelőn 50 csontsovány tehén legel, se tejük, és húsuk is nehezen értékesíthető. Most már tulajdonképpen minden gazda rosszabb helyzetben van, mint az valaha az eredeti, 10 kövér tehén esetében volt. Az egyik gazda arra gondol, hogy "kiszáll": elbocsátja egy kivételével összes tehenét, hogy megmentse a legelőt. De mi van, ha a többiek nem követik? Akkor ő azonnal éhenvész. Ezért aztán mégsem mer kiszállni.
5
A legelő tönkremegy, az összes tehenek elpusztul, az összes gazda koldusbotra jut.
Mindez csak két példa volt társadalmi csapdákra. Arra gondoltam ezt olvasva, hogy sokféle társadalmi csapda van, így nehéz egy-két ötlettel az összes lehetséges társadalmi cspda ellen biztos megoldást találni. A sérülékeny, könnyen kimerülő esőerdőkben élő közösségeknek is hasonló helyzetekkel kell szembesülniük: az egyes vadász jobban jár, ha sokat vadászik, de ha mindenki ezt teszi, akkor mindenki rosszabbul jár. A lehetséges társadalmi csapdákat valamiképpen kezeleni kell, és az melített törzsek ezt központi államszervezet nélkül teszik, sikeresen.
Mivel a sokféle arccal jelentkező társadalmi csapdák minket is érintenek (legfeljebb nem pont ezek, vagy nem pont így), és a társadalom totális központosítása nem mindig járható vagy kívánatos út, ezért néhány szerző (Grardo Reichel-Dolmatoff antropológus, Daniel Quinn szépíró) az állam-előtti népek tudásának megmentését létfontosságúnak tarja, tehát nemcsak kultúremléknek, hanem a teljes emberiség közvetlen létérdekei szempontjából fontosnak.
Az eddig leírt véleményem árnyalására be kell vallanom, hogy a környezetüket kimerítő társadalmakra van példa állam-előtti, sőt, vadász-gyűjtögető kultőrák köréből is (Diamond 2002: Sosemvolt aranykor, online http://www.bioport.hu/hirek/allatihirek/0124sosemvoltaranykor.htm). Ahogy kivettem, a legtöbb esetben valami különleges helyzetről van szó. Például új, ismeretlen területre érkeznek (Amerikába vándorlás Ázsia felől) Úgy tudom, a helyhez kötöttebb módon nomadizáló közösségek altalában "kíméletesebbek".
Jegyzetek
1. "Sámán": eredetileg egyes szibériai kultúrák mitikus közvetítő figuráját nevezik így, de sok dél-amerikai kultúra is ismer hasonló közetítő funkciójú szerepet, így a szakirodalom ezt a szót használja itt is.
Hivatkozások (magyar)
* Daniel Quinn. Izmael.
* Mérő László. Mindenki másképp egyforma.
* Boglár Lajos (2001). A kultúra arcai. Mozaikok a kulturális antropológia köreiből, TÁRStudomány. Budapest: Napvilág Kiadó. ISBN 963 908294 5
* Hoppál, Mihály (2005). Sámánok Eurázsiában. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-8295-3
* http://www.kia.hu/konyvtar/szemle/247.htm
* Diamond, Jared (2002). "Sosemvolt aranykor". In: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása. Budapest: Typotex. Online http://www.bioport.hu/hirek/allatihirek/0124sosemvoltaranykor.htm
Hivatkozások (angol)
Reichel-Dolmatoff,Gerardo (1997). Rainforest Shamans. Dartington : Themis Books
Gerardo Reichel-Dolmatoff: A View from the Headwaters. The Ecologist, Vol. 29 No. 4, July 1999. Online http://www.theecologist.info/page9.html
Linkek kigyűjtve
* http://www.theecologist.info/page9.html
* http://www.bioport.hu/hirek/allatihirek/0124sosemvoltaranykor.htm
* http://www.kia.hu/konyvtar/szemle/247.htm
(Elnézést a nehézkes megoldásért, de még három hétig nem szúrhatok be inline linkeket)